Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

I. TÁRSADALMI KONFLIKTUSOK, ERŐSZAK, BŰNBAKMECHANIZMUS A 16-18. SZÁZADBAN - 3. Tóth Péter: A szexuális deviancia, mint egyéni és társadalmi konfliktusok feloldása és újabbak generálása a 18. században

megfogattam."

11 - Talán ez a rövid részlet is elegendő bizonyságot szolgáltat arra, hogy belássuk: a foglalkozással, az életmóddal járt együtt a konfliktushelyzet, amelyből a deviáns cselekedet jelentette a kiutat. Nem csak olyan társ nem akadt ugyanis a pásztor számára, aki követte volna, hanem közösség sem, amely normáival meghatározta volna az életét. Bár a korábbiakban azt mondtuk, hogy forrásaink nemigen alkalmasak a számokkal való játékra, azért egy feltűnő dologról mégis szólni kell; nevezetesen arról, hogy az átvizsgált periratoknak körülbelül az ötödében a deviancia miatt perbe fogott személyek két etnikai csoport tagjai: zsidók és cigányok. Ez az arány pedig jóval meghaladja a két csoport létszámának az arányát a teljes népességhez képest, s ezért még akkor is érdemes az ilyen eseteket behatóbban megvizsgálni, ha joggal feltételezhetjük, hogy egy részük alaptalan rágalmazás és mint ilyen, egy egészen más fajta társadalmi konfliktust tükröz (nem pedig felold), tudniillik a másság konfliktusát. Látszólag tehát beleillenek a faji előítéleteken alapuló perek sorába. S hogy ilyen előítéletekkel komolyan számolnunk kell, azt maga a 18. századi jogelmélet bizonyítja. A jogtudós Huszty István például arról elmélkedve, hogy miért nem találni semmit a hazai törvényekben a szodómia büntetéséről, holott minden létező vétek közül ez a legégbekiáltóbb, a következő konklúzióra jut: mivel a rossz erkölcsök teremtik a jó törvényeket, nyilvánvaló, hogy a régi magyarok között ez a bűn ismeretlen volt. "Miután azonban a magyar nép sok és különféle, más tartományokból beszivárgott nemzetekkel keveredett, elkezdte ama bűnt is elkövetni."

1

?- - Van azonban egy elgondolkodtató tényünk, amely másra is utal. Az összes, általunk átvizsgált perben, amelyekét bestialitással vádólt személyek ellen indítottak, mindössze egyetlen beismerő vallomás fordul elő: egy lóval vétkező, 18 éves cigánylegényé, aki ráadásul mindenféle kényszer nélkül még hasonló korábbi cselekedeteiről is beszámolt.

13 S mindezt olyan természeteséggel tette, amely nem csak nekünk tűnik most fel: feltűnt a fiskálisnak is, olyannyira, hogy kínvallatást kért, mert feltételezte: a legény netán elunta az életét és így akár annak véget vetni. - Mindezzel természetesen nem azt akarjuk mondani, hiszen nincs is elgendŐ adatunk rá, hogy a cigány erkölcsi normák megengedték volna a deviáns magatartást. Inkább arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy létezhetett egy reális konfliktushelyzet a cigányok és a zsidók számára, amelyet az egyén esetleg valamilyen deviáns cselekedettel kényszerült, vagy tudott csak feloldani. Elég csupán egyetlen pillantást vetni a korabeli összeírásokra, hogy lássuk: mindkét nép tagjai nagyon kis csoportokban telepedtek meg az idegen közösségekben; egy településen olykor csak egyetlen család vagy személy lakott. Nyilván sokkal nehezebb volt tehát számukra az idegen - sőt, gyakran ellenséges - környezetben a törvényesen engedélyezett, vagy legalábbis kisebb bűnnek számító heteroszexuális kapcsolat megteremtése. Az ebből fakadó konfliktushelyzetnek pedig maga az etnikai csoporthoz való tartozás volt az oka. * * » A deviáns cselekedteknek kézzelfogható jellegzetessége, hogy - bár amint azt az eddig elmondottak bizonyították - feloldják az egyén személyes konfliktushelyzetét, azonnal újakat is teremtenek. Az új konfliktusok közül rendkívül érdekes lenne a belső, vagyis a lelkiismereti konfliktus vizsgálata: erről azonban természetükből fakadóan nagyon keveset szólnak a forrásaink. E kevés alapján is valószínűsíthetjük ugyanakkor, hogy széles skálán mozgott az egyén viszonya az általa elkövetett bűnhöz. Az egyik véglet talán annak az asszonynak a viselkedése lehet, aki a többször említett női homoszexuális perben volt vádli. SMLt. Somogy vármegye nemesi közgyűlésének iratai: Processus criminates, t. index, 1511. sz. 12. Idézett művének DL' könyve, XIX. cím a 98. oldalon. 13. SMLL Somogy vármegye nemesi közgyűlésének iratai: Processus criminates, I. index, 1107. sz. 55