Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

I. TÁRSADALMI KONFLIKTUSOK, ERŐSZAK, BŰNBAKMECHANIZMUS A 16-18. SZÁZADBAN - 1. Szakály Ferenc: A hatalmaskodás mint a magyar jogok érvényesítésének eszköze a török által megszállt országrészekben

Mint látható - a durva mellékkörülmények és hangvétel ellenére - a kifejezetten jogkinyilvánító hódoltsági hatalmaskodások bizonyos rituálét követtek, amelynek betartatását a kiküldő is megkövetelte megbízottaitóL, s amelyet mind a katonák, mind pedig a parasztok jól ismertek, s - ha szabad pzt a kifejezést használni - tiszteletben tartottak. Hogy az óvatosabb katonák valamiféle helyzetfeltáró nyomozást is végeztek küldetésük helyszínén, kiderül az állandóan vitatott ecséd-horti határon (Heves m.) szántó környékbeli jobbágyok elhurcolásáról és megkárosításáról felvett tanúvallatási jegyzőkönyvből. Vámossy István ( baglyasaljai (Nógrád m.) jobbágya 1654-ben így számolt be a történtek egyik epizódjáról: "ez fátens is ott szántott az öccsével, Tánczos Mátyással, mikor immár az boronálást el akarták volna végezni, Ecsédfelé mentenek fel az szántóföldön, hogy elvégezzék az boronálást, eleikben mentenek három katonák, azmelyeknek az egyike ment az horti ekékhez és emberekhez, az második katona penig mondott nekiek: 'Hol laktok, ármányos ördögadták, ördög lelkű?' Azmely kérdésre azt felelte Tánczos Mátyás, hogy Ecséden laknak. Kírdette másodszor azon katona, 'Ki jobbágyi vadtok?' azmely kérdésre felelt újobban Tánczos Mátyás: 'Vámosi Istváné vagyunk, Nagyságos Uram.' . Azon szóra mondotta azon katona: 'Bocsásd ki az ökröt, bocsásd ki, ördögadta, merő azon ördögadta!' Akkor ugyanazon katona az másik katona után rúgta magát azt horti ekékhez és ott nagykeveset beszélgetvén, ismét visszament, s akkor is erőltette őket, hogy hamarsággal fogják ki az ökröket. Azt is látta azon fátens, az ökröket míg kifogták, addig az egyik katonával oda érkezett az horti két emberek és szintén úgy hajtották azok is az harasztra az ökröket, mint szintén az katonák Mikor az harasztszegben értenek penig az Péntek völgyén levő nevű földeknél eleiben ment az negyedik katona s azt mondotta: 'Az merő ördögadta, lám meg nem gyorsíthatnak, akárki jobbágya légy!' Azonban leugrott az lovárúl és kivévén a szablyáját tarsolyából, egy kaniárt az karjára hurkolván, hátra akarta kötni kezeit, kérdette újobban azon katona: 'Ugyan ki jobbágya vagy?' melyre felelte ezen fátens: 'Vámos Istváné vagyok.', és elrontván az kantárt, ott hattá. Látta azt is ugyanakkor: Tánczos Mátyást közöltek elhajtották, és ez fátens az faluban befutván, hírt adni, az több embereket mint kötözték meg nem tudja.'™ Kézenfekvő, hogy a hatalmaskodás az ilyen esetekben a jogérvényesítés eszköze volt. Kevésbé kézenfekvő azonban, hogy ezek, a földesurak közt jogon kivüli jogeszközökkel , megvívott csaták nem gyengítették, hanem kifejezetten erősítették a magyar feudalizmus hódoltsági pozicióit mind a török megszállókkal, mind pedig a kettős uralom alatt élő jobbágysággal szemben. Márpedig így történt Mivel a hódoltsági magyar befolyás legfőbb ösztökéje a magánföldesúri önérdek és abból fakadó öntevékenység volt, paradox módon nagyban hozzájárultak a helyi viszonyok megismeréséhez és kibontásához, a hódoltságot a. királyi Magyarországhoz fűző szálak megerősítéséhez. Mondhatnók: mennél többen formáltak igényt az adott birtokra, minél többször indítottak egymás ellen pert, annál jobban. Elsősorban az ilyen ügyek intézésének kényszere váltotta ki számos, korábban tetszhalott, a hódoltságban illetékes, nemesi universitas újjáéledését és ennek nyomában a hódoltsági magyar 13.1654. nov. 27. Tanúvallatási jegyzőkönyv. OL P. 535. Patay család gombai levéltára XVH. Fasc. 5w Nr. 28.1. tanú. y 42