Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

VII. TÁRSADALMI ELLENÁLLÁSI TECHNIKÁK FORMÁLIS SZERVEZETEK NÉLKÜL - 1. Tóth László: A besenyőtelki társadalom akaratnyilvánítási képessége 1945 után

formákat tartalmazzák, amelyek tradicionálisan kialakult működési szabályoknak vannak alávetve, s ebben az értelemben a bennük résztvevő személyektől független létük. Rendkívül fontos sajátosságuk, hogy olyan többfunkciójú intézmények ezek, amelyeknél csak az egyik és nem a legfontosabb, a többit maga álá rendelő funkció a mindenféle információcsere, véleményegyeztetés: röviden a közéletiség funkciója. E körbe a hagyományos néprajzi terminológiával élve a "népi társasmunkák és összejöveteleik" és a "népi élet társasösszejövetelei" (Szendrey) tartoznak. Az egyes intézménytípusok (pl. közös dohánymunka, kispadra kiülés) a társadalomtörténeti változásokkal együtt módosulnak; közülük egyesek (pl. a mezőgazdasági társasmunkák nagy része) megszűntek, helyettük újak jelentek meg (pl. a közös gépszerelés). Egyesek kedvezőbb feltételeket biztosítanak a politizálás, a közéletiség számára (pl. az iparosműhelyekbe járás), mások szinte kizárják (pl. a bérmálkozás utáni ünnepi ebéd). Mindenesetre bizonyítottnak tekinthető, hogy az együttlétek e formáiban léteznek ténylegesen a különféle csoportok; hogy a beszélgetések során közéleti témák szóbakerülnek és ezek az intézmények a közösséget érintő információk áramoltatásának döntő fontosságú szervei; hogy az azonos helyzetűek érdekartikulálásának és a különböző helyzetűek közötti konszenzus kialakításának egyaránt szervei, tagjaiktól, résztvevőiktől függően. A társadalmi nyilvánosság intézményrendszerébe mindazok az érintkezési alkalmak tartoznak, amelyeknek elsődleges vagy íegalábbi döntő jelentőségű funkciója az, hogy lehetőséget teremtenek a "magánemberek okoskodásához" (Habermas). Ide sorolandók a kocsmák, presszók, a különféle egyesületek, egyletek, a felnőttszakkörök, de a szövetkezetegyesítési hullám előtt ilyen formák voltak a rétegszövetkezetként szerveződött termelőszövetkezetek is. A társadalmi nyilvánosság intézményrendszerével kapcsolatban rendkívül fontos, hogy az ötvenes években sem sikerült az e funkciót betöltő intézményeket felszámolni: többségüket megszüntették ugyan, de Besenyőtelken a helyi szintű döntéshozatalban kulcsszerepet játszó Tűzoltóegylet megmaradt és a működő kocsmákkal együtt továbbra is a közéletiség terepeként működött. Bár igaz, a résztvevők száma csökkent, de az általuk "képviselt" csoportok köre nem szűkült. A 70-es évek végén a felnőttszakkörök kialakulásával a társadalmi nyilvánosság intézményrendszere újra kiépült (közülük különösen a kézimunka szakkör és a nyugdíjas kör társadalmi szerepe jelentős). A folyamat ma is folytatódik azzal, hogy 1985 után a kocsmák (presszók) száma ismét elérte az 1945 előtti számot, s ezek egy része tipikusan rétegintézmény lett. c, A befolyásgyakorlás szervezeti rendszere A társaskapcsolatok és a társadalmi nyilvánosság intézményrendszere mellett elvileg ilyen szervrendszer a helyi társadalom és a helyi tanács közötti közvetítés céljából létesített hivatalos fórumok rendszere: a tanácstagi beszámoló, a tanácstagi jelölőgyűlés és a falugyűlés. Ezek vizsgálata során kiderült, hogy ténylegesen csak a falugyűléseket tartják meg, de azok is teljesen formálisak, míg a másik két fórum felesleges, mert az érintkezés informális rendszere nagy hatékonysággal működik és ha valaki kiváncsi arra, hogy egy ''közérdekű" kérdéssel kapcsolatban milyen "közvélemény" alakult ki, akkor azt könnyen megismerheti. Az érintkezés fent körülírt informális infrastruktúrája a helyi döntéseket két szinten befolyásolja. Mindenekelőtt az infrastruktúra intézményeiben alakulnak ki a helyi társadalom közös értékei, az a kognitív vonatkoztatási rendszer, amelynek különböző dimenziói meghatározzák, hogy a külvilágból mi az érzékelendő, az érzékelt hogyan észlelendő, az észleltek milyen gondolkodási szerkezetekben milyen minőségű gondolatokká alakulhatnak, e gondolatokkal kapcsolatban egyáltalán milyen kérdések tehetők fel és ezekre milyen válaszok adhatóak. Ez a kognitív rendszer olyan realitás, amitől egyetlen hatalom sem vonatkoztathat el annak kockázata nélkül, hogy az adott társadalom ellene fordul. Az elvonatkoztatási kísérlet kudarcát az 50-es évek mezőgazdasági terméseredményei mutatják a legjobban. 359