Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

VI. VÁROSI KONFLIKTUSOK - 5. Gyáni Gábor: Fővárosi zavargások a dualizmus évtizedeiben

függő védvonalat, arra viszont alkalmasak, hogy időlegesen feltartóztassák a városrész pacifikálására kirendelt katonai alakulatokat. A heves események dél felé lassan elcsitultak, ebben szerepe volt a szociáldemokrata párt visszavonulást meghirdető proklamációjának is. A két napig tartó zavargássorozat végül ott végződött, ahonnan elindult: a vendéglőben! A párt 24-én arra hívta fel a munkásságot, hogy délután vonuljon a városligeti Zöld Vadász vendéglő udvarára, ahová mintegy 4 ezer ember el is ment. S noha az itt tartott gyűlés időtartama alatt és után sem csitultak a rendőrség és a munkások közötti összetűzések, tehát átmeneti időre a Városliget is hadszíntérré vált, ezek az események a zavargások záróakkordjait jelentették.

19 A "vérvörös csütörtök" történéseinek topográfiai menete alapjában a párizsi kommünnel és a század végi I Fatti di Maggio néven ismert milánói és más, közel egyidőben kirobbant városi zavargással állítható párhuzamba.20 Mi bennük a közös? A zavargások mindenütt úgy indultak, hogy a külvárosokból befelé áramló munkások erőszakkal igyekeztek hatalmukba keríteni a városbelsőt a már jelzett szimbolikus hatalómfoglalás céljából. A törekvés meghiúsulásával a munkásság offenzív akciója defenzívába fordul és visszaszorul a munkásnegyedekbe, a kül- és az elővárosokba. Ekkor, többnyire ebben a szakaszban kerül sor barrikádok építésére minden itt szóba hozott városban (Párizs, Milánó, Torino) azzal a szándékkal, hogy védjék magukat. A barrikád áttételesen mintegy szimbolikus válaszvonalat húzott a külés belváros közé, jelentése az volt, hogy ezt a két világot élesen elválassza egymástól. A vázlatosan felrajzolt két nap eseményei plasztikusari megmutatták a budapesti nagyvárosi társadalom szociális megosztottságának térbeli struktúráját: a kívülálló számára is nyilvánvalóvá téve, hogy hol válik él egymástól - vészhelyzetben - a polgárság (vele a hatalom, az állam) világa, "szociális tere" az ekkor valóban "veszélyes osztály" módjára viselkedő munkásság szociális terétől. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az utóbbi teljesen homogén és kifelé zárt világot határolt körül. Helyesen figyelmeztet Jalla,2i hogy a konfliktushelyzetekben létrejövő éles kontraszt a két szociális tér között elhomályosítja a munkásnegyedek, a munkástársadalom belső megosztottságát, többsíkú rétegződését. De ez már másik történet. A "vérvörös csütörtök" társadalomtörténeti mérlege Az itt taglalt kollektív erőszak egyike a legdokumentáltabbaknak. Ezért módunk nyílik arra, hogy a fennmaradt adatok kiértékelésével röviden érintsük a zavargások néhány társadalmi összetevőjét, érzékeltessük az erőszak cselekedetek tényleges méreteit. Mindezt annak a lajstromnak a kiértékelése alapján tehetjük meg, amely - hivatalos kimutatás eredményeként - feltünteti a zavargások 184 sebesültjének (közte halálos áldozatainak) alapvető adatait, a sebesülés természetét 22 Nem gondoljuk, hogy ebből a kis számú adatolt esetből túl magabiztos általános következtetések lennének levonhatók az eseményekben közvetlenül résztvevők egészére; azt hisszük viszont, hogy e kis mintában, mint cseppben a tenger, valamelyest visszatükröződnek a teljes tömeg lényegi vonásai. Úgy tűnik, az eseményekben a két nem tagjai nagyon egyenlőtlen arányban vették ki a részüket, ez is döntően férfi esemény volt, a nők zömmel távol maradtak a zavargásoktól. A sebesültek között ti. csupán 9 a nők száma, zömmel ők is vétlen áldozatai az eseményeknek, sebesülésüket nem mint aktív részesei szenvedték el. Ennél is fontosabb azonban, hogy a 19. REMETE László: i.m. 245. skk. 20. VIDLER Anthony. The Scenes of the Street: Transformation in Ideal and Reality, 1750-1871. In: ANDERSON, S. (ed): On Streets. Cambridge, Mass., 1978. 100., 105. p.; TILLY, Louise A.: I Fatti Di Maggio: The Working Class of Milan and the Rebellion of 1898. In: BEZUCHA, R. J. (ed): Modern European Social History. Lexington, 1972. 124-125. p.; JALLA, Danile: Belonging somewhere in the city - social space and its perception: The "Barriere" of Turin in the early 2oth century. Oral History, vol. 13. no. 2. /1985/, 20. p. 21. JALLA, Danile: i.m. 22. BFLIV. 1428. gy. 4421/1912-XI. 353