Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

VI. VÁROSI KONFLIKTUSOK - 5. Gyáni Gábor: Fővárosi zavargások a dualizmus évtizedeiben

A mondottak kimerítő analízise nem lehet célunk e tanulmány keretei között. Nem ismerjük még az összes ténylegesen lefolyt kollektív erőszak cselekedetet, s az említettek, a fölsorolt történések egyik-másik vonatkozása is homályban maradt előző áttekintésünkben. Az említett hiányosságok korlátai között csak néhány hevenyészett általánosító megjegyzésre vállalkozhatom. 1. A budapesti tömeges megmozdulásoknak, erőszakkal is gyakran párosuló nyilvános kollektív akciónak két fő társadalmi összetevője volt a korban: az egyetemi diákság és az ipari munkásság. Amíg a századfordulót megelőzően, elsősorban az 1880-as és 1890-es években a diákok mutatkoztak a legkönnyebben és legsűrűbben rnobilizálhatónak, addig a századfordulót követően a munkásság veszi át ezt a szerepet. 2. A mobilizációra késztető okok sokrétűek, zömmel politikai természetűek és rendszerint a hatalommal, a'végrehajtó és a törvényhozó állami szervekkel szembeni fellépésre késztetnek (készülő törvények, miniszteri, rendőrfőkapitányi rendeletek ellen, vagy meg nem hozott törvényalkotások kikényszerítése, vagyis új jogok számukra való biztosítása céljából). Ritka, de nem példa nélküli, amikor nem a társadalom és az állam, hanem két vagy több társadalmi csoport kerül szembe egymással úgy, hogy ennek erőszak a következménye. Erre példa a nemzeti függetlenségi gondolat mellett protestáló diákok és a "nemzetietlen", ám szociálisan annál több sérelemtől eltelt munkások gyakori és ismételt összetűzése egymással; vagy a liberalizmustól átitatott laicizálódott tömegek és a katolicizmus befolyásának visszaszorulása miatt zúgolódó körök egymásközti konfliktusa. Végül igen jellegzetes esete mindennek az antiszemita célzatú zavargás, a keresztény és zsidó társadalom erőszakos összeütközése, helyesebben az utóbbit érintő erőszakos indulatkitörés. 3. A zavargások eltérő társadalmi bázisa különböző tartalommal, térbeli koreográfiával és gyakorta más formák közt gyakorolt akció-repertoárral járt együtt. Az egyetemi diákság - nóta bene - nem szociális problémák okán, hanem a nemzeti-függetlenségi ideológia ápolása és védelme nyomán mutatkozott késznek kollektív akciókra, illetőleg egyik fő élesztője az antiszemita tömegmozgalmaknak. Akciói általában arra a szűk belső városmagra, annak is arra a részére lokalizálódtak, ahol maga az egyetem áll (Múzeum körút). A munkásság mozgolódásai gazdasági és politikai jogok kiharcolására vonatkoztak, s mint ilyenek klasszikusan megfeleltek ama kritériumoknak, amelyeket Charles Tilly a modern, vagy proaktív típusú kollektív akciók fogalmában foglal össze. A támadó jellegű fellépések új jogok számukra történő biztosítását hivatottak kivívni - és éppen ez a proaktív kollektív erőszak legbenső lényege.

7 S mint ilyen céllal folytatott akció, minden munkásmegmozdulás térben oda igyekszik, ahol követeléseinek a címzettje is székel, az adott hatalmi, állami szerv épülete közelébe, legalábbis a belváros szívébe, azaz messze tényleges lakhelyétől, a külvárosok proletárnegyedeitől. 4. Az ifjúsági mozgalmak, kollektív akciók formái között az utcai tüntetések, az egyetem falai között maradó nyilvános fellépések, vagy az oda inkább visszaszoruló, az autonómia révén védett helyzetbe történő visszaszorulás éppen úgy előfordul, mint a színházak /!/ mint nyilvánosságterek birtokbavételére törekvés. A munkásság többrétű zavargásainak egyik állandó eszköze a békés vagy fenyegető utcai tüntető menet, melynek szelídített rituális állandósulása a mindenkori Május 1. De másik jellemző forma a sztrájk, amely olyan munkaleállás, hogy egyúttal a benne résztvevők nyilvános és együttes megjelenését is kikényszeríti; a sztrájk idején tömeggyűléseket, felvonulásokat, az események elvadulása esetén spontán rombolásokat szoktak regisztrálni. 7. TILLY, Charles - TILLY, Louise - TILLY, Richard: The Rebellious Century 1830-1930. Cambridge, Mass., 1975. 51. p. 350