Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

VI. VÁROSI KONFLIKTUSOK - 5. Gyáni Gábor: Fővárosi zavargások a dualizmus évtizedeiben

többnyire ezer fo körüli, legföljebb néhány ezres a nagyságrendje. Gyakorta szül nyilvános fellépést az előző akciók megtorlása során letartóztatottak vagy ettől függetlenül, a munkásmozgalmi tevékenységért lefogottak érdekében szervezett utcai tüntetés. Ebben az esetben a tömegakció a rendőrfőkapitányság épülete elé lokalizálódik. Előfordulnak viszont már ekkor olyan munkásmegmozdulások is, melyeket az őket is megillető választójog követelése motivál;, utóbbiak során a tüntetések az akkori országgyűlés épülete előtt zajlanak le. Vagyis: térbelileg oda lokalizálódnak az akciók, ahol az a hatalmi szerv székel, amely illetékes a sérelmezett ügyben eljárni. 2. Az 1870-es évtized viszonylagos nyugalmát a következő évtized eleji antiszemita zavargások verik föl. Az egész országot többé-kevésbé érintő antiszemita tömeghisztéria budapesti megnyilvánulása, hogy 1883. augusztus 7-én egy 5-6 napig szakadatlanul tartó zavargássorozat kezdődik. E kilengésekben főként fiatalok képviseltetik magukat nagy számban, egyetemisták képezik a zavargások magját, ám mellettük nagy számban találni 20-30 év közötti kisiparosokat, kisipari legényeket, kiskereskedőket, sőt még tanulatlan munkásokat is. Az egy-egy alkalommal összeverődő és antiszemita érzelmeit kinyilvánító, zsidókat és velük kapcsolatos épületeket megtámadó, inzultáló tömeg létszáma többnyire csak százas nagyságrendekkel mérhető, ritkán 1000-1500 főig duzzad a tömeg. Augusztus 11-én odáig fajulnak a dolgok, hogy a belvárosban, a Kossuth Lajos utcában szabályos ostromállapot alakul ki, aminek az eredményeképpen a rendőrség több helyszínen viszonylag sokakat letartóztat.

4 3. 1886. májusában játszódnak le a Janszky-féle tüntetések. Az eseményt az váltotta ki, hogy Janszky Lajos vezérőrnagy, a tisztikar egy részével magasztaló beszédek kíséretében megkoszorúzta a Buda várát 1849-ben a honvéd sereggel szemben védelmező Hentzi császári tábornok sírját. A tettet parlamenti interpellációk és egyetemi fiatalok heves tüntetései követték, mint a nemzeti érzületében megsértett társadalom reagálása az iménti gesztusra. Miután Janszkyt megfeddés helyett még elő is léptették, az egyetemisták megrohamozták a városparancsnok lakásának ablakait, bevervén azokat több napon át. Az egyre inkább véres tüntetéseknek végül katonai /!/ beavatkozás vetett véget. 4.1889-ben a parlamentben folyó véderővita válik olyan gyuanyaggá, amely hetekig elhúzódó tüntetéseket vált ki. Az akciók színhelye a belváros, közelebbről a Parlament, hiszen egy készülő törvény ellen folyik a harc. A megmozdulások széles koalícióra alapozódnak, melyben az egyetemi ifjúság jelentős része együtt veszi ki részét a Függetlenségi Párt által mozgósított nem egyetemista tömegekkel. A zavargások "koreográfiájáéhoz tartozik, hogy valóságos utcai gerillaharcokra kerül sor, melyben a katonaságot is bevetik a hatóságok: 20 zászlóaljnyi haderőt vontak ekkor össze a város környékéről. A zavargásoknak egy munkás halottja is lett, holott a rendőrség lőfegyvert nem használhatott. Megtorlásképpen a hatóságok, miután kemény utcai ütközetben leverték az elszabaduló zavargást, 2-3 ezer embert állítottak elő a rendőrségen. 5.1894-1895, az egyházpolitikai reform születésének és a körülötte zajló politikai vi/ haroknak az időszaka. Nem volt, nem lehetett mentes ez a törvényalkotás sem a kollektív erőszak újrajelentkezésétől. A diákok, ha demonstrálták véleményüket, akkor a reformok mellett, katolikus érzelmű körök pedig az ellen léptek fel. Március 22-én (1894) azonban nem emiatt, hanem Kossuth halála alkalmával került sor véres összeütközésekre az Opera és a Nemzeti Színház körül, ahol az ifjúság szerette volna megakadályozni az előadások megtartását és fekete zászlót kívánt kitűzni az épületre. 4. A kérdéshez sok adattal járul hozzá, KUBINSZKY Judit: Politikai antiszemitizmus Magyarországon (1875-1890). Bp. 1976. passim 347