Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

VI. VÁROSI KONFLIKTUSOK - 4. Kresalek Gábor: Valós és kreált konfliktusok az ötvenes évek jelenidejű játékfilmjeiben

rűséggel, ám az igazságot felismerő és jól szolgáló kommunistákkal szembe fordított fasiszta múltú kisgazdák ábrázolása egy balul végződött politikai játszmában történt helytelen állásfoglalást takar. Megjegyzendő a film 1947-ben készült. Az elhangzottak csoportokra vonatkoznak és tulajdonképpen kis túlzással valódi konfliktusokat takartak. A valós és kreált konfliktusok keveredésének igazi terepe a szó szoros értelmében vett magánélet ábrázolása. II. Szerelmi - családi élet A párkapcsolatokon belül kialakult konfliktusokat a korszak filmjei hol túlhangsúlyozva, hol csak jelzésszerűen, de mindenképpen a közösségi élet, a munkavégzés körébe ágyazzák be. A művészi alkotások örök problémájaként ismert férfi-nő viszony a családokon belüli generációs- valamint az egyes családtagok közötti ellentétek köre ezekben a filmekben sem a dolgok természetes menetéből, hanem inkább a társadalom célzatosan ábrázolt működéséből következnek. A személyes életszférák bemutatása itt is a példaadás igényével történik. A művészet tanít, nevel, szórakoztat elv első két elemének a túlhajtásával találkozhat az elemző. Ebben a vonatkozásban a legkirívóbb példákat az 1950-1954. között készült filmek szolgáltatják. A konfliktusok érzékeltetésére három film: a "Szabóné", a "Kis Kata", és a "Bizalom" látszik legalkalmasabbnak. A probléma felvetése, kifejtése és megoldása mindhárom esetben szinte szórói-szóra azonos. Az élet színterei, ahol hőseink mozognak a gyár és otthonuk. A párok életét, örömeit és bánatait termeléshez való viszonyuk határozza meg. A képlet egyszerű. Egyikük élmunkás, minden energiáját munkája köti le, ezért kiemelik, tehát kevesebb időt tud eltölteni partnerével, mint korábban. A másik fél jó munkás, de energiáit nem fordítja maradéktalanul üzeme hasznára, vagy önhibájából gyenge munkaerő. Az élenjárók szégyenkeznek párjuk miatt, hiszen jellemző módon egy gyárban dolgoznak, a rosszul teljesítők pedig megsértődnek ezen. A filmek végén természetesen mindenki megjavul, bekövetkezik a "szocialista happy and". A hősök egymásratalálása mindig összefüggésben van valami kiugró termelési eredménnyel, a gyár kollektívájának valami újabb győzelmével a munka frontján. Ez esetben tehát arról van szó, hogy a konfliktus a termelésben, a munkaversenyben, az újítómozgalomban található, illetve a kiagyalt hibákat az alkotók személyes síkra terelik át. Ha a rosszul dolgozó, lusta fonónőről kívánnak filmet készíteni, nem elégszenek meg egy ilyen típus bemutatásával, hanem megteremtik házastársa képében az ellentétpárját, majd a munkateljesítményből adódó problémákat a házaséletbe emelik át. Az "aki nem dolgozik ne is egyék" tétel, az "aki nem dolgozik, nem lehet boldog a szerelemben" szentenciára módosul. Hőseinknek alig van őszinte mondata, hiteles gesztusa. A köztük lévő konfliktusok rendszere kiagyalt és végtelenül életidegen. Az a magánélet amit ők élnek, nyomokban sem emlékeztet öntörvényű emberek privát cselekvéseire. Az 1954 után készült filmek hősei már jobban emlékeztetnek hús-vér figurákra. A tézis jelleg azonban ezeknek a filmeknek zömében is megfigyelhető. Az "Ünnepi vacsora" szereplői hiába hordoznak személyiségükben reális elemeket, a dramaturgiai szerkezet kimódosultsága az ő alapvetően hiteles konfliktusaikat is súlytalanná teszi. Az egymástól elszakadt testvérek, a család szegény és gazdag ágának tendenciózus szembeállítása végső soron magát a problémát szimplifikálja. A felesége befolyása alatt élő, s Kossuth-díját a testvérei között elosztani szándékozó fivér magáramaradása életszerű is lehetne, ha az ő karrierje, és a sikertelen testvérei közötti konfliktus magyarázata nem merülne ki felesége reakciós családjának rá gyakorolt hatásában. Ebben a filmben a konfliktust kiváltó értékek igenlése és tagadása érzelmi elszegényedés, cserbenhagyás, figyelmetlenség, önzés - egy átlagosan működő család életében is jelenlévő elemek. Felvonultatásuk és megoldásuk azonban nem a pszichológikumba való elmélyedés, hanem még mindig az ellenségkép kreálása alapján valósul meg. Hősünk történetvégi magáratalálása, saját közegének vállalása éppen ezért hiteltelen. Nem az események, a szereplők érvrendszere váltja ki benne a katarzist, hanem az "eszmei mondanivaló". Az új értelmiségnek oda kell visszatalálnia, ahonnan származik, a munkásosztály342