Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

VI. VÁROSI KONFLIKTUSOK - 4. Kresalek Gábor: Valós és kreált konfliktusok az ötvenes évek jelenidejű játékfilmjeiben

lényeges, az átlagos nézőt azonban kevésbé érdeklő témát felölelt. Szinte természetesnek vehető, hogy a társadalmat átpolitizáló szándékok ellenére a mégis másféle életelveket valló csoportokról szóló film elkészítésének igénye fel sem merült. A másság megtestesítői azonban epizódistaként helyet kaptak néhány filmben. E hősöket sajátos szubkultúrájuk alapján a jampecek körében találhatjuk meg. A jampec a tradicionális városi lét különös figurája. Életfilozófiája, viselkedése, öltözködése szöges ellentétben áll az elképzelt dolgos többségével. Nem újításokon töri a fejét, nem hajt a munkaversenyben, nem jár szemináriumokra, nem társalog baráti körben a termelési eredményekről. Ezzel szemben színes, "amerikai" ruhákat hord, szeret táncolni, kocsmákba jár és cinikus fölénnyel néz el h

a munka hőseinek" feje felett. Nem politizál. Tulajdonképpen normális fiatalember egy őrült rendszer díszletei között. Afféle megmosolyogni való figura, akit át lehet nevelni, de nem szükséges igazán komolyan venni. Megjelenése a filmekben színfolt, vagy komplementer, mely arra szolgál, hogy az "igazi hősök" előnyös tulajdonságai még élesebben kirajzolódhassanak. A jampec világ első képviselője Swing Tóni a "Dalolva szép az élet" című filmből 1950ben. O utódaival ellentétbén, "magányos hős". Nemcsak öltözködése, életmódja deviáns, jellemhibái is vannak. A forgatókönyv átolvasása után a lektorátus, mely a filmet elemezte, a következő jellemzést adta 1949. augusztus 26-i jelentésében a figuráról: "Swing Tóni raktári alkalmazott, méltó jassz nevéhez. A külvárosi, elegáns, proli jampec, anarchikus erkölcsökkel. Szívdöglesztő szépfiú, ragyogóan lenyalt hajjal, legutolsó csikágói divat szerint öltözködik és mozog. Jellemtelen tolvaj, durván kultúrálatlan, kozmopolitizmusa amerikai gengszterizmusba torkollik. Szertelensége, pimaszsága még 1949-ben is szerez neki néhány csodáló havert, de az üzem dolgozói részben megvetik, részben figyelemre sem méltatják". Nem így az 1953-as "Ifjú szívvel" két jampece. Ők a tématervi kívánságot megtestesítő, iparitanuló-filmben az ellenségkép megvalósítói. Nemcsak a ruházatuk más mint a többieké, nemcsak a hajukat fésülik másként, hanem szabotálnak is, disszidálásra készülnek. Nem csodálkozhatunk, hogy egy ifjúságról szóló tanító szándékú filmben a börtönben kötnek ki. A szintén 1953-ban készült "Kis Krajcáréban és a "Város a föld ű/íW"-ban hőseink már csapatostul szerepelnek. Külön brigádba is sorolják őket. A Sztálinvárosi építkezésről szóló Kis Krajcárban bemutatásuk oka a másság hangsúlyozásán kívül egy köztes helyzetből származó űr betöltése. A filmben ugyanis egy városi és egy falusi brigád versenye kerül bemutatásra. Mindkét társaság rendelkezik erényekkel és hibákkal, szükséges tehát egy harmadik fél, akit fej-fej melletti küzdelmük közben lekezelhetnek, lenézhetnek és legyőzhetnek. A jampiknak nemcsak a munkamoráljuk laza, hanem még a "kultúráltan szórakozó" fiatalok kikapcsolódását is megzavarják. Egy táncestén a csendben játszó szalonzenekar műsora közben saját vad zenéjükre ugyanabban a teremben őrületes táncba kezdenek. A rendbontás természetesen verekedésbe torkollik, ami jó alkalom annak bemutatására, hogy egy élmunkás a kocsmai afférokban is csak győztes lehet. A "Város a föld alatt" jampec brigádjával toleránsabb a rendező és a dramaturgia. Ők a kezdeti inkább gyerekes súrlódások után végül a munkában is helyt állnak. Egyetlen film veszi komolyan a jelenséget: az 1955-ös "Egy pikoló világos". Máriássy Félix azonban néni elfogulatlan "hőseinkkel". A kallódó, napi egyszerű kis balhékban szórakozó, ugyanakkor mégis erkölcsi posványt teremtő emberek megtestesítői ők. Az élmunkás főhős értétlenül nézi, hogy szerelme, amíg ő katonáskodik, "ezekkel" képes kapcsolatot tartani. A film nem keresi a jampec filozófia mozgató rugóit, csupán elfogultan dokumentálja a jelenséget. Rosszarcúakra maszkírozott ellenszenves figurákat hoznak a jampi szerepekbe állított színészek. A deviancia mint kérdéskör a legtágabb értelemben Radványi Géza: "Valahol Európában" c. filmjében jelentkezik. Tekintettel a film közismert voltára, elemzési módszereink sűrített bemutatását, e mű előadásom tárgyára vonatkozó részeinek bemutatásával próbálom illusztrálni. Radványi filmje 1945 kora nyarán játszódik. Jelenidejű alkotásnak tehát csak bizonyos megszorításokkal tekinthető, azonban szerkezete, megformáltsága és nem utolsó sorban látens üzenete egyaránt modellalkotó szándékról árulkodik. Problémafelvetése a szabadság