Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

VI. VÁROSI KONFLIKTUSOK - 2. Szakály Sándor: Egy közbiztonsági testület létrehozása és feladata a 19-20. század fordulóján. (Magyar Királyi Csendőrség)

Bűntett, vétség Előfordult Kiderítetlen Kiderített Hatóság, ill. hatósági közeg elleni erőszak 1384 2 1382 Szemérem elleni cselekmény 833 1 832 Ember élete elleni cselekmény 3303 53 3250 Rablás vagy zsarolás 1618 36 1582 Gyújtogatás 13090 2784 10306 Pénzhamisítás 429 10 419 Orgazdaság 4672 2 4670 Csalás 2245 43 2202 Okirathamisítás 749 5 744 Lopás 43577 2677 40900 Összesen: 71900 5613 66287 Ha végigtekintjük a táblázat adatait, akkor azt tapasztaljuk, hogy a súlyos bűncselekmények döntő többségét a csendőrség kinyomozta, az összes elkövetett bűncselekmények arányában a felderített bűncselekmények 94 százalékot képeznek! A csendőrség tevékenységét így nézve azt kell mondanunk, hogy a polgárosuló Magyarország annak felállításával jelentősen előrelépett a közbiztonság megszilárdítása területén. A csendőrség viszonylag gyorsan, európai mércével mérve is jelentős közbiztonsági testületté vált. Működésére konfliktushelyzetekben, elsősorban a századforduló agrárszocialista mozgalmainak az időszakában került sor. Egy kimutatás szerint 1891 és 1914 között a csendőrség százöt esetben avatkozott be jelentősebben munkásmozgalmi megmozdulásokba, ezek zömét az agrárszocialista megmozdulások jelentették, mivel a csendőrség szolgálatát a városokon kívül látta el. Ezeken a megmozdulásokon összesen mintegy 550 ezer ember vett részt. Közülük - nyilván fegyverhasználat következtében - meghalt hatvanegy fő, súlyosan sebesült kétszázhárom fő, könnyű sebesülést szenvedett hatszázhatvanöt fő, míg ezernégyszáznegyvenhárom személyt vettek tartós őrizetbe. Ugyanekkor a csendőrség tagjai közül meghaltak hatan, súlyosan huszonketten és könnyebben tizenhármán sebesültek meg. Nem tudni, hogy a kisebb, a helyi jellegű konfliktusokban - amelyek inkább kocsmai verekedések, stb. formájában nyilvánultak meg - mit eredményezett a csendőrség közbelépése. Úgy vélem azonban, hogy a közbiztonság megszilárdítása, az egységes közbiztonsági szolgálat kiépítése végett fontos és helyes lépés volt a magyar királyi csendőrség 1881-ben történő felállítása. Az előadás biztosította rövid keretek között nem kívántam beszélni a csendőrség felszereléséről, egyenruházatáról, sem tiszti utánpótlásáról, amely még inkább "kiléptette" volna az elhangzottakat a társadalmi konfliktusok témaköréből. 329