Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)
V. AZ IPAROSODÁS TÁRSADALMI KONFLIKTUSAI - 6. Szulovszky János: Presztizs és propaganda, avagy a folklór mint konfliktusoldó eszköz
zömét kényszernyugdíjazták. Mindezek végső soron az évszázadok során megszerzett presztízsük elvesztését eredményezte.12 A néphagyomány tükrében: Sajátos kinézete révén a kéményseprő alakja hamar beépült a magyar nép hiedelem- és szokásvilágába. Ezt elősegítette, hogy ritka foglalkozása volt, különösen a 17-18. századig, amíg szinte egy egész megyére kiterjedő területet látott el egy kéményseprő, s így megjelenése eseményszámba ment. A fonóban és a maszkos alakoskodás egyéb alkalmain szívesen utánozták jellegzetes figuráját, 13 s a kormos játékosoknak - rendszerint (többen is) beöltöztek - pusztán a megjelenése is derfít keltett. 14 Az Eger környéki farsangi felvonulásnak, a remélésnek elmaradhatatlan szereplője volt a kéményseprő.^ A kéménytisztítás munkafolyamata, a (golyós)kefe és a kémény szexuális metaforává is vált - a kéményseprő alakoskodó játékok zömmel szexuális töltetűek^ -, s maga a kéményseprő is kedvelt alanya a pikáns történeteknek. 17 Ahogy a dal egyértelműen fogalmaz: Ennek a kislánynak nincs babája, kéményseprő jár az udvarába. Kéményseprő jöjjön be, kotorgasson idebe' a szobába', meleg ágyba'. 18 De nemcsak kedélyes alakja a népéletnek: a gyerekeket ijesztgetik is vele. Igaz, ezt valamelyest ellensúlyozza az a rendkívül elterjedt hiedelem, miszerint a kéményseprővel való találkozás szerencsét jelez. Érdemes itt egy kicsit elidőzni. Mi lehet a gyökere ennek a képzetnek? Erre maguk a kéményseprők sokszor megkapóan naiv feleteket próbáltak adni. Például: ha egy fehér ruhás kislány ment át az utcán, figyelme elkalandozott, de az utolsó pillanatban meglátta a vele szembejövő kéményseprőt, megkönnyebbülten felsóhajtott, beh' szerencse, hogy észrevettem és így nem kormoztam össze a ruhámat... Vagy: ha nem füstölt rendesen a kémény vagy nagyon is füstölt a sparhét, és épp akkor toppant be a kotró, a gazdaasszony örömében felkiáltott: de szerencse, hogy épp most jött! 19 Ezeknél összehasonlíthatatlanul mélyebb magyarázattal szolgált 1932-ben a bécsi kéményseprő ipartársulat elnöke: "ez a hiedelem igen régi időkbe nyúlik vissza, amikor még a városokat erdők övezték, amelyekbe a polgárok vadászni jártak. Ha a vadász szénégetővel találkozott, ez számára szerencsét jelentett. (...) Ezekről a szénégetőkről származott át a szerencséthozó tulajdonság az ugyancsak kormos kéményseprőre 1 '.^ 12. SZULOVSZKY János i.m. uo. - Többek között e helyzet megváltoztatására a kéményseprő vállalatok 1971ben létrehozták a Kéménysepr&pari Fejlesztési Társulást, ami később átalakult Országos Kéményseprőipari és Tüzeléstechnikai Gazdasági Társasággá, amely a kutatásaimat is finanszírozza. Ezért e helyt is köszönetet mondok. (A Társaság 1990-től Magyar Kéményseprők Országos Egyesülete néven működik tovább.) 13. ÚJVÁRY Zoltán: Játék és maszk. Dramatikus népszokások. MII. Debrecen, 1983.1/120. és 292., 11/188-189., 325. és 329., 111/125-127., 192. és 196. p. 14. ÚJVÁRY Zoltán i.m. Hl/125, p. 15. PALÁDI-KOVÁCS Attila; Farsangi "remélés" Eger vidékén. Ethnographia, LXXIX. 1968. 241-251. p. 16. ÚJVÁRY Zoltán i.m. III/126-127. p. 17. Ld. pl. ÚJVÁRY Zoltán: Menyecske a kemencében. Budapest-Debrecen, 1986. 153. p. (Micsoda buksza!), 160. p. (Menyecske a kemencében.) 18. Saját gyűjtés (a továbbiakban: S. gy.), Sarkad. 19. S. gy. 20. Kéményseprők Országos Központi Értesítője, XXIII. 1932. 5-7. sz. 31. p. 313
