Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

V. AZ IPAROSODÁS TÁRSADALMI KONFLIKTUSAI - 6. Szulovszky János: Presztizs és propaganda, avagy a folklór mint konfliktusoldó eszköz

RENDI TÁRSADALOM - POLGÁRI TÁRSADALOM 3. TÁRSADALMI KONFLIKTUSOK SALGÓTARJÁN, 1989. Szulovszky János PRESZTÍZS ÉS PROPAGANDA, AVAGY A FOLKLÓR MINT KONFLIKTUSOLDÓ ESZKÖZ Munkarecept: Végy egy szociológiailag jól körülhatárolható csoportot: légyenek mondjuk egy viszonylag újkeletű mesterség művelői, azonos felekezethez tartozóak, etnikailag is közös gyökérnek, és ráadásul egy elég pontosan meghatározható területről rajzanak szét Európába, meghonosítva az új iparágat. Azután ' nézzük meg: az egyes társadalmakba, kultúrákba mi módon, milyen konlfíktusok árán épült be, ületbe beépült-e egyáltalán ez a társaság? Az eredmény éppúgy jellemzi a befogadókat, mint a be nem fogadókat. Az előadásomtól azonban ne várják e recept maradéktalan megvalósítását, a "kész ételt", a terjedelmi korlátokon túl már csak azért se, mert a kifejtendő témámban még a tudományos kuktálkodás elején tartok, így kutatásaim e fazekából most csupán egy merőkanálnyi, forró ízmintát adhatok. Ami azt is jelenti, a majdan elkészülő mű aromája még változhat. Történeti hatten A kéményseprés - mert a továbbiakban e mesterségről lesz szó mint foglalkozás kései jelenség, a lakóház füsttelenítéséhez kapcsolódik. Az első kéményeket a 11-12. század táján építették* Dobsa László szerint Észak-Itáliában.

1 A kéményes házak viszonylag lassan hódítottak teret. Még 1520-ban is a híres-hírhedt Lucrecia Borgia férje, Alfonso d' Este egy veronai építésztől kérdezte meg, hogy kell célszerű kéményeket építeni.

2 Kéménysepréssel eleinte kőművesek, tetőfedők, kályhások és szénhordók foglalkoztak.

3 Hogy megélhetésüket biztosítsák, vándorlásaik során jóformán egész Európát bejárva fűszereket, déligyümölcsöket, szalagokat, piperecikkeket árusítottak és csereberéltek. Egyes német városok 1533-ban rendeletekkel tiltották a "házaló kéményseprők üzelmeit".

4 1. DOBSA László: Vezérfonal a kéményseprőipar segéd- és mestervizsgálatokhoz. Bp., 1942. 8-9. p.; A kémény kialakulásáról: BARABÁS Jenő: A lakóház füsttelenítéséről. Ethnographia, LXXXI. 1970. 267-287. p.; .DÁM László: Magyar Néprajz I. Építkezés. Bp., 1980. 2. BOBSA László i.m. 9. p. 3. FASOLT, E: Zur Geschichte der österreichische Rauchfangkehrer. Wien, 1928.; PAPP Ferenc: Tűzrendészeti közigazgatás kézikönyve. Szeged, 1928. 103. p.; DOBSA László i.m. 10-11. p.; REKETZKI, Else: Die Wiener Rauchfangkehrer, Jahrbuch des Vereines für Geschichte der Stadt Wien, XII. ,1955-56. 198. p.; SZULOVSZKY János: Zur gesellschaftlichen Beurteilung des Schornsteinfegerhandwerks. In. NAGYBÁKAY Péter - NÉMETH Gábor red.: III. Internationales Handwerksgeschichtliches Symposium. Band. 2., Veszprém, 1987. 355. p. 4. BOBSA László i.m. 10. p.