Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

V. AZ IPAROSODÁS TÁRSADALMI KONFLIKTUSAI - 3. Bircher Erzsébet: Birodalmi gazdaságpolitika és a lokális érdekek konfliktusai a magyar kőszénbányászat első évtizedeiben

várható haszon és a famegtakarítás érdekében vagy maga alapítson, vagy polgárai alapítsanak bányatársaságot, akár a kincstár principalitása alatt is. A magisztrátusnak, úgy tűnik, fenntartásai voltak a várható hasznot illetően, s bár ezen a tárgyaláson már felmerült, hogy a mész- és téglaégetők faszükségletének a kiváltására esetleg fel lehetne használni a szenet, de - úgy látszik - a lehetséges károk nagyobb súllyal estek latba, mint az esetleges nyereség, s így a város vonakodott a bányászat megkezdésétől, azt pedig kategorikusan elutasította, hogy másnak engedje át a bánya művelését. Egyben kifejtette álláspontját, amely szerint az esetleges bányanyitást senki sem engedélyezheti rajta kívül és elutasította, hogy a városnak bárkitől is engedélyt kelljen kérnie erre, mivel ebben a kérdésben egyedül csak a városnak van kompetenciája.*

2 1769-ben Mária Terézia ismételten felszólította a várost, hogy művelje a bányát, s nyomatékul egy újabb szakértő is érkezett, aki azonban a város álláspontjával értett egyet: "a bányászat itt nem haszonhajtó, hiába való kiadások mellett nagyon csekély reményt nyújt",,

13 Az első kőszénbánya ipari méretű termelése csak 1791-ben indult meg. A periódust sok szempontból jellemezték azok az érvek, amelyek a Sopron és a Tersztyánszky Dániel vállalkozót támogató, a birodalmi gazdaságpolitikát képviselő kamara közötti levélváltás során fogalmazódtak meg. Tersztyánszky a ius regale alá tartozó ásványnak minősítve a kőszenet, s ezért a bakabányai bányabíróságon kutatási és művelési engedélyt kért a területre, de mivel a város vezetői ezt a lépést jogszerűtlennek ítélték, így igaza védelmében a kamarához fordult. Az ügy némiképp túldimenzionált voltát jól jellemzi, hogy Mária Terézia is állás foglalt benne: "Minthogy minden jól komiányzott országban és közösségben a közérdek a magánérdek elé helyeztetik, mi magunk is tisztán a közjó érdekéből jutalmak kitűzésével is buzdítandóknak és serkentendőknek véljük azokat, akik a szén bányászatával igyekeznek a fa általános hiányán segíteni. Ezért tehát Sopron városunk ama indokait, melyeket a Hívseteknek küldött jelentésben felsorol és amelyek alapján Tersztyánszky Dánielt a területtől távoltartani és a szén bányászatában akadályozni igyekszik, mint elégteleneket és a közérdekkel ellenkezőket, nem fogadhatjuk el. Mert, ha a Sopron alatt elhúzódó szén-telérek - amint mentségül felhozatik - még valóban éretlenek, akkor miért nem engedi Sopron városunk, hogy nevezett kérelmező a saját kockázatára és kárára kutasson? Ha pedig érettek, akkor miért nem kezdi meg önmaga a munkát, vagy miért nem tűri, hogy más sürgesse azt?. Ami pedig ugyanezen városunk ama állítását illeti, hogy félti erdeit és vadjait: ez a félelem egyáltalán nem helytálló, hiszen nem a magánosok kedvteléséből, hanem a fa helyettesítése és a közhiány megakadályozása céljából vállaltatnak a gondok és a tervek. Ezen okok miatt kegyelmesen megparancsoljuk Hívségeteknek, hogy akaratunkat Sopron városunkkal azonnal közölje, hogy ámbár a szén bányászatát a földesúri haszonvételi jogiak mintegy járulékául tekinti és véli, mégjs, a köz érdekéből, vagy önmaga kezdje meg azt, vagy pedig a nevezett kérelmezőt ebben ne akadályoztassa, mert jóllehet azt akarjuk, hogy a város elsőbbségi joga érintetlen maradjon, mégis, ha nem él azzal mennél előbb és helyesen, akkor nem fogjuk tűrni, hogy az említett Tersztyánszky Dániel akadályoztassék ebben a munkában. "14 A város engedett, de a kísérlet 10 hónap munka után kudarcba fulladt, s végül a kamara 1770-ben egy véglegesnek tűnő döntéssel felmentette a várost a gazdaságtalan művelés alól. 12. BÁN Imre: A brennburgi kőszénbányászat története 1759-től. Különlenyomat a Bányászati és Kohászati Lapok 1936. évfolyamának 4-7. számból. 10-11. p. 13. Magyar Országos Levéltár, Prothocollum Consilii Cameralis anno 1765. 387-689. p. 14. Hofkammerarchiv. Münz- und Bergwessen, Fase. 12. (Wien), Nr. 1529. ex Mai 1769. A latin eredetit közli BÁN Imre: A brennburgi kőszénbányászat etc. Oklevéltani függelék, 29-30. p. 298