Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

V. AZ IPAROSODÁS TÁRSADALMI KONFLIKTUSAI - 2. N. Czaga Viktória: Kézművesek, iparosok, kereskedők a budai védegyletben

egyesület választmánya megállapította - "a királyi szabad városok még mindig pupülusai." Hiába hivatkozott a budai tanács a Helytartótanácshoz intézett feliratában a város szegénységére, s a gyár működésének az általános jólétet emelő hatására, a Kamara a Helytartótanács pártoló átiratától függetlenül elutasította a kérelmet.20 A budai osztály sikertelen kísérletet tett egy "árú- és iparcsarnok" felállítására is, ami az egyik budai kereskedő boltjának és raktárának iparcsarnokká való kinevezését jelentette volna. Az iparcsarnok tulajdonosa azonban semmiféle biztosítékot nem kapott arról, hogy árúcikkei elkelnek, csupán csak azt a "morális ígéretet", hogy az egyleti tagok nála vásárolnak.2i A budai iparcsarnok valójában nem működött, mert ezt a kezdeményezést is bizalmatlanság kísérte a polgárok részéről, s mert 1847 elejére a lakosság közönye a budai védegyleti mozgalmat teljes kudarcra ítélte. A budai kézművesek, iparosok számára nem a védegyleti mozgalom, hamem az 1841ben alakult Iparegyesület bizonyult hasznosabbnak. Az Iparegyesület ugyanis polgári fekvő birtokot felmutató tagjainak 1-200 pft-s kölcsönt nyújtott.22 A házzal, műhellyel (sőt szőlőbirtokkal) rendelkező budai kézműves így lehetőséget kapott műhelyének szerény mértékű továbbfejlesztésére anélkül, hogy bármiféle politikai színvallásra kényszerült volna, hiszen vezetői, a budai tanács és választópolgárság, az Iparegyesületet kezdettől fogva támogatta. Ösztönözte a polgárokat arra, hogy vegyenek részt a kiállításokon, sőt anyagilag is támogatta az egyesületet: 100 pft-t fizetett az Iparegyesület pénztárába a Kamarától nyert engedély után.23 A gesztus értéke és az összeg nem csekély, ha tudjuk, hogy a szabad királyi városok kiadásait a Kamara ellenőrizte olyannyira, hogy 50 pft feletti kiadásokhoz már az engedélye volt szükséges.24 A budai védegyletnek alig másfél éves fennállása alatt kb. 114 tagja volt, közülük 56 személyt sikerült név, s 44-t foglalkozás szerint is meghatározni.25 De akár az 56-os, akár a 114-es létszámot vesszük figyelembe, mind a kettő a mintegy 35-37.000 lakosú város elenyésző részét teszi ki. A budai védegyleti mozgalomban tehát fel sem merülhetett annak lehetősége, hogy a védegylet gazdasági programját felvállalva a város kézműves-iparos lakosságának anyagi helyzetén lendítsenek valamelyest. Pénzbeli lehetőségek hiányában ezek a célkitűzések jegyzőkönyvekben rögzített vágyak maradtak csupán, s nem volt jelentősége annak, hogy hány iparos-kézműves-kereskedő csatlakozott a mozgalomhoz. A budai fiókegyletet vezetői, a tanácsi hivatalnokok és tisztségviselők, a reformellenzék polgári származású hívei és szövetségesei, nem is ezért hívták életre, hanem sokkal inkább a védegyleti mozgalom politikai és társadalmi célkitűzéseinek népszerűsítésére Budán. Az Országos Védegylet Buda vidéki osztályának név szerint ismert tagjai /. Tisztviselők, hivatalnokok Városaik: 1. Eberling Mihály 1843: kancellista; 1846: tanácsi iktató; 1847: törvényszéki iktató; 1847: aljegyző. 20. MÉREI: i.m. 290. p.; MOL Ht. lt. C 49. Depart. Civitatensc 12-65/1847. sz. i. 21. BFL X. 118.1846. május 10. Közgyűlési jkv. 22. MOL P. 1073. 57-475/1845. 23. BFL IV. 1002. j. Tanácsi levelezés 396/1843. sz. i. 24. Bp. tört. III. k. 433. p. 25. BFL X. 118. 1844 június 2. Választmányi ülés jkv-e; Lásd a budai védegyleti tagok névsorát. 291-