Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

V. AZ IPAROSODÁS TÁRSADALMI KONFLIKTUSAI - 1. Vári András: Regálékonfliktusok: urak, parasztok, bérlők

megakadályozásának feladatát a nagybirtok igazgatási apparátusa mintegy mellékesen, egyéb teendői között is elég jól ellátta, a mezővárosokkal, kisnemesekkel vagy más kiváltságos státusú rendi csoportokkal szembeni fellépést azonban már a bérlőknek kellett szorgalmazni.? Nem lehet azonban a paraszti ellenállás gyakoriságáról, elterjedtségéről pusztán az úriszéki, ügyészségi iratokban való lecsapódás alapján véleményt mondani - nem lehet tudni, hogy a tisztek hány ügyet intéztek el az írásbeliséget mellőzve, illetve mennyi minden nem is jutott tudomásukra. A lakosság lehetőségeit a monopóliumok kijátszására nézetem szerint alapvetően gazdálkodási módja, településszerkezete és rendi státusa határozta meg. Az extenzív gazdálkodási módok betagozódása a nagybirtok üzemi rendjébe szinte csak formális volt, így az erdőélő, ártérre, vizes-mocsaras területekre épülő, vagy pusztákon folytatott gazdálkodási rendszerekben még az eme archaizáló rendszerek "kereskedelmi kapuját" jelentő kocsmákat is csak üggyel-bajjal sikerült ellenőrzés alatt tartania a nagybirtoknak. Ennek a tényezőnek a hatását erősítette a településszerkezet szétszórt vagy koncentrált jellege. Bár a gazdálkodási rendszerek a napóleoni konjunktúra előtt feltehetőleg az ország területének nagyobb részén működtek, az extenzív gazdálkodás - definíció szerint - területre vetítve csak viszonylag csekély termékforgalmat tart el, ezért a de jure illegális kereskedelmi tevékenységet a nagybirtok tolerálta. Ezt tükrözi, hogy például az 1740-es években az erdődi uradalom falvai szinte kivétel nélkül száraz kocsma pénzt fizettek, vagyis nem a regálét bérelték, hanem a regáléjog nem gyakorlásáért fizettek a földesúrnak csekély térítést.8 Az extenzív gazdálkodás sajátosságaira támaszkodva vjszont csempészet, vagy zugtermelés, zugkereskedelem formájában még igen sokáig ellen lehetett állni a nagybirtok jövedelemnövelő törekvéseinek. Ebben a lakossági ellenállásban azonban nagyobb és egyre növekvő szerepet játszott a rendi státus és politikai szervezettség, melyek természetesen gazdálkodási módtól függetlenek voltak és így a szemtermelő, intenzívebben gazdálkodó területeken is meghatározóak voltak. A taxás jobbágyoknak csak öntudata és szervezettségi foka különbözött az örökös jobbágyoktól, ami a kollektív, de az uralkodó jogrend szerint mindenképpen a jogosulatlan ellenállási formák hatékonyságát növelte. A kisnemesek viszont^ akár erőszakkal is megkísérelték kétségbe vonni a földesúri regáléjogokat és még e végső eszközük legitimitásának elismeréséért is az alkalmankénti siker reményében vehették fel a harcot a vármegyei bíróság előtt.

9 Természetesen ezek utóvédharcok voltak, s a kisnemesi ajtókat betörő, hordóikat kiütő és boraikat elfolyató uradalmi udvarbírák elleni pereiket többnyi7. OLK P 1531. No. 613. Tőke-terebesi pálinkacsempészek megbüntetése 1807-ben. A báthori kocsma árendása. Fried Mendli följelentésére Martonyi Ignácz tiszttartó megtalálja praevaricatort, kinek a városháza pincéjében volt 600 iccés hordója 1801-ben. 8. OLK P 397. 99. cs. Introitus Anni 1740.; Erdődij és Béltekij DominiumoktólI Obveniált Kész Pénz ... 1741, 1742,1743. 9. így például Tiszabecsen Szirmay szerint az 1800-as évek elején kb. 100 házból 35-ben nemesek és 8 zsidó család is lakott. Nem csoda, hogy a Károlyiak még 1827-ben is úgy találták, hogy "Korcsma és mészárszékjussal is élhetett volna az uraság, mivel majd minden háznál korcsma és mészárszék volt, de talán épp ezért a jusst még árendába sem lehetett adni." A nagykárolyi gróf Károlyi család összes jószágainak birtoklási története. Kiadta gr. Károlyi László, összeállította: ÉBLE Gábor és PETTKÓ Béla. Budapest, 1911. 180. p. SZIRMAY Antal: Szathmár vármegye fekvése, történetének és politikai esmének. Buda, 1809. r. 279