Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

IV. MODERNIZÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM. KONFLIKTUSOK A MODERNIZÁCIÓS FOLYAMAT SORÁN A 18-19. SZÁZADBAN - 7. Kemény Mária: Konfliktus, vita és döntés az Akadémia székházának építészeti stílusáról

gársága is maradéktalanul elfogadta, s ezért válhatott a historizmus, az eklektika a 19. századi nagy urbanizáció nemzetközi építészeti stílusává. Az Akadémia palota körül kibontakozó vita igazi tárgya mégsem a stíluskérdés volt. Erre a időszakra ugyanis polarizálódott az akadémiai testület, feltűntek, és megerősödtek a realista, pozitivista szaktudományosság képviselői, akik mind képzettségükben, mind elméletileg is igényes gondolkodásmódjukban szembekerültek a hagyományos, részben önművelésen alapuló, módszertanilag konzervatív tudományosság művelőivel. Ez egyúttal hatalmi és társadalmi polarizációt jelentett: a modern tudományosságot ugyanis lényegében a fiatal, polgári vagy kisnemesi származású tudósok, míg a tradicionális tudományt az Igazgató Tanács tagjaiként jelen lévő arisztokraták képviselték. Az Igazgató Tanácsi tagság örökletes volt azoknak a családoknak a tagjai között, akik az alapításkor adományokat tettek. A döntésihatalmi jogkörökben élesen szétváltak a tudományos kérdések, amelyekben a tudós társaság egész testülete dönthetett - ilyenek voltak például a tagfelvételi ügyek - valamint az intézmény egészének irányítási kérdései, köztük a pénzügyiek, amelyekbe csak az Igazgató Tanács tagjainak volt beleszólása. Ez a paternalisztikus vezetés a modern tudományosság megerősödésével kezdte elveszíteni létalapját, és pozíciója tovább gyengült a közadakozás után, amikor a tudományos célú alaptőkében kevesebb mint felére csökkent az eredeti adományok aránya. A stílusvita idejére a feszültségek a két csoport között látványosan kiéleződtek. Ennek számos megnyilatkozását ismerjük. Az arisztokrata oldal például így nyilatkozott a polgári tudóstípusról: '7c/ ha Isten és a protectio kedvelésével elérte a dicsőség és haszon cimborasóját, a néhány száz forint fizetésű rendes tagságot, még oly kevéssé szokott márványmozaik a sima parquetthez, hogy majd vajmi könnyen el is csúszhatik rajta."™ Ezek a feszültségek váltak azután manifesztté a stílusvitában, illetve a stílus feletti döntés hosszadalmas folyamatában. Lássuk ennek rövid történetét. A háromtagú Építési Bizottság Henszlmannt bízza meg az építési program kidolgozásával, s mikor ezt Henszlmann gótizáló homlokzati vázlat kíséretében bemutatja, megdöbbenéssel észleli, hogy javaslata erős ellenállásba ütközik. Nem adja fel reményét, azonnal lebeszéli a Bizottságot arról, hogy nyílt építészeti pályázatot hirdessen, s javaslatot tesz arra, hogy a meghívásos pályázaton kik vegyenek részt. Akciója sikerrel jár, összesen három pályázót hívnak meg: Ybl Miklóst,*

4 Heinrich Ferstel bécsi építészt,!

5 és őt magát, azzal a feltétellel, hogy terveit gyakorló építész közreműködésével készíti el.

16 Henszlmann ekkor megkeresi két konkurensét, és saját beszámolója szerint ígéretet kap tőlük arra, hogy ők is gótizáló tervet fognak készíteni. E lépéseiért mindkét oldalról súlyos szemrehányások érik: a nyilvánosság, s ezen belül a sértett építésztársadalom felrója neki, hogy megakadályozta a nyílt verseny kibontakozását, a tervek beadásakor pedig Eötvös utasítja el felháborodottan ezt a manipulatív eljárást. Henszlmann erre így válaszol: "bennünket kényszerített sok évi tanulmányainkon alapuló meggyőződésünk úgy cselekedni, ahogy cselekedtünk."

11 Amíg a pályázati tervek készülnek, ő maga - aki a színfalak mögött igyekszik megszabadulni a nyilvánosság és a morál terheitől - indít sajtókampányt, amelyben Ipolyi 13. KECSKEMÉTHY Aurél: Az akadémia palotája hol? minő arányokban? minő stylben és ki által lenne építendő? Sürgöny, I. évf. 1861. 230. sz. 14. Ybl Miklós az állítólagos megegyezés ellenére nem neogótikus, hanem neoreneszánsz terveket készített, s ezeket rejtélyes okból a beadás másnapján visszavonta. 15. Heinrich FERSTEL (1828-1883), a bécsi Votivkirche, Iparművészeti Múzeum, Osztrák-Magyar Bank és az Egyetem építője. 16. Henszlmann nem volt képzett építész, ezért segítőtársként maga mellé vett két gyakorló pesti építészt Gerster Károlyt és Frey Lajost. 17. HENSZLMANN: i.m. 14. p. 272