Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

IV. MODERNIZÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM. KONFLIKTUSOK A MODERNIZÁCIÓS FOLYAMAT SORÁN A 18-19. SZÁZADBAN - 5. Marjanucz László: A zsidó-keresztény vegyesházasság Szegeden a századfordulón

Jelzett időszakunkban az összes zsidó-keresztény polgári házasságból 122 esetben zsidó férfi volt a vőlegény és 94 alkalommal keresztény férfi. A zsidó férfiak nagyobb arányának okairól fentebb már szóltunk. Nagyon fontos viszont annak számbavétele, hogy a zsidóság mely társadalmi csoportjai vettek részt a házassági cserében. Az adatok megvizsgálása alapján azt kell mondanunk, hogy korszakunkban a zsidó társadalmi elit - úgymond - "nincs rászorulva" az érvényesülés demográfiai előmozdítására. Vegyesházasságra elsősorban a helyi zsidóság kispolgári csoportjai léptek (pincérek, hordárok, kereskedők, államhivatalnokok, segédek, kárpitosok, órások, fényképészek slb.). A kivételnek tekinthető banktulajdonos, orvos, járásbíró, színházi karmester, részvénytársasági igazgató által kötött frigyek demográfiai sajátossága azonnal szembeötlik: 35 és 56 év között léptek házasságra. Igazán érdekessé akkor válik e néhány adat, ha hozzátesszük, hogy a partnerül választott keresztény nők átlagos életkora viszont 25 év volt. A fenti házasságok csoportsajátos átlagéletkora mögött valószínűleg a műveltség és vagyon összefonódásából adódó presztizstöbblel ékességet és zsidóságot egyaránt kompenzáló hatása cserélődött ki a fiatalsággal és a katolicizmussal. A kereskedő, iparűző és más kétkezi tevékenységet folytató zsidó vőlegények átlagos életkora 26 év volt, s közel hasonló korú nőket (átlag 23-24) vettek feleségül. Tehát a zömében 25 és 35 év között kötött házasságok az életkor megállapodottságát, az anyagi háttér megteremtését tükrözik. Pusztán az életkorok összevetése alapján azonban nehezen bizonyítható, hogy e házasságok alapja a partner (a feleség) keresztény státusza kiváltotta társadalmi igazodás lett volna. Ez esetben több lett volna az azonos korban, vagy idősebb nővel kötött házasság. Elképzelhető, hogy a pár év partneri differenciát tükröző trend nem annyira a megfontolás, mint inkább személyes vonzalom alapján megült mennyegzőket takar. A keresztény vőlegények foglalkozás-megoszlása szintén a házasulandók kispolgári, munkás összetételét tükrözi. Több mint fele a frigyre lépőknek valamilyen iparos segéd, napszámos, munkás, borbély, bádogos, szabómester, géplakatos stb. Míg a vőlegények másik nagy csoportját a különböző magántisztviselők (könyvelő, gazdatiszt, kasznár, cégjegyző), illetve állami hivatalnokok (díjnok, jegyző, írnok) és néhány értelmiségi (tanár, színész, mérnök) alkották. Miután a zsidó mennyasszonyok foglalkozási adata csak ritkán van feltüntetve, így közvetve az apa foglalkozásán keresztül következtethetünk arra, hogy a vegyesházasság eredményezett-e valamelyik fél számára konnubiális felemelkedést. Sajnos itt is csak szórványadatok állnak rendelkezésre, ezért óvatos megállapításokat tehetünk a foglalkozás nélküli zsidó mennyasszonyok házassági motívumaira nézve. A lakatos, a magánzó és a kereskedő édesapák mellett találunk 3 földbérlőt, 5 földbirtokost, 2 gyártulajdonost és szép számmal tisztviselőket. Érettebb korban lévő lányaik (átlagosan 27 év) számára, akik feltehetőleg a háztartásban dolgozó asszony szerepét vállalták föl, férjük keresztény származása és részben értelmiségi státusza ellensúlyozhatta a rangon alul kötött házasság tényét. Más a helyzet a foglalkozással rendelkező zsidó mennyasszonyok esetében, akik egyszerűen praktikus házasságot kívántak kötni. Keresztény péksegéd - zsidó könyvelő nő, pincér - varrónő, törzsőrmester - fodrásznő, asztalossegéd - szakácsnő, napszámos - mosónő, MAV irodakezelő - gépírónő, vásári mutatványos - vásári mutatványos; példákat lehetne szaporítani a racionális, az egymást kiegészítő gazdasági tevékenységek, illetve képviselőik összeházasítására. Konfliktushelyzeteket elemeztünk, de erről érdemi véleményt mondani igazán csak a házas együttélés eredményeinek, az életközösség tartalmának ismeretében lehet. A válási gyakoriság statisztikailag is elemezhető adatsorai, s az így nyert kép a sikeres, vagy sikertelen házasság egyik lehetséges objektivációja. Ám legalább ennyire fontos a családi élet belső, intim szférájának az ismerete is. Ezt sajnos kvantifikálható statisztikai adatokkal nehezen lehet konstruálni. 251