Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

IV. MODERNIZÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM. KONFLIKTUSOK A MODERNIZÁCIÓS FOLYAMAT SORÁN A 18-19. SZÁZADBAN - 3. Horváth József: A győri végrendelkezők családi konfliktusai a 17. század első felében

Ausztriából, hanem valamely német tartomány/ok/ból származhat^ A családi konfliktusok szempontjából vizsgálva a dolgot, két kérdésre kell választ adnunk. Az egyik: kik kapták ezt és milyen esetekben? Az eddigiek során 2 példát említettünk erre: egy 12 éve nem látott fiút és egy kiházasított mostohalányt.74 Haibel Györgyné a húgának hagy ennyit, míg a többi esetben mindig az atyafiakról van szó.75 Ez alapján úgy tűnik, hogy a gyermekek számára ez a kirekesztés egy békésebb módja lehetett, hiszen ezzel a további öröklésből ki lettek zárva. Az atyafiak számára is volt ilyen jellege, amit megerősíteni látszik néhány olyan "kommentár" is, mely szerint azért hagy az atyafiaknak ennyit, "miuelhogy semmi ioual mostanáig nem uoltanak" illetve egy másik megjegyzés: "miuelhogi en semmit nem hoztam el az Attiamtul es anyamtul maradót jokbuL."K Vagyis az így nyilatkozók pusztán a vérségi kötelék miatt tették e rendelést és nyilván volt konfliktus-elhárító szerepé is, hiszen e törvény biztosította az atyafiság jogait, de ugyanakkor szabályozta is lehetőségeit az öröklésnél. A másik kérdés: olyan esetekben, ha a Győrött élő német származású testáló magyar házastársat választott, hogyan alakult e hagyomány? Ennek megválaszolására egyelőre kevés adatunk van, de hogy a testálok érzékelték az ebben rejlő konfliktus-veszélyt, azt mutatja Balthauser Prukner özvegyének már többször idézett végrendelete: ő kiköti, hogy ha mind mostani férje, mind ő maga meghalnának, úgy az örökös (férjének a lánya) tartozzék a mindkét részről jövő atyafiaknak 5 ft 60 pénzt hagyni, majd hozzáteszi: "Mellyel noha nem tartoznék az attya refiről ualo Attyankfianak, Mind azon által, hogi ualamj zúgolódás, es Szapolodas belőle ne köuetkezhessek, akarom hogi nekikis ez meg adattassek"J7 Végezetül néhány mondatot szólunk arról is, hogy a lakóként élő testálóink milyen kapcsolatban voltak gazdájukkal illetve saját rokonságukkal. Általában az a jellemző, hogy szállásadójuknak hagytak valamit. Feltűnő kivételként említhetjük meg Kouaczius Varga Pétert, aki gazdájának nem hagy semmit.78 Néhányan az öröklésnél is előnyben részesítik őt, mint pl. 1622-ben Garázda Péter, aki egyetlen vagyonát képező nagybaráti szőlőjét Nagy Györgynének hagyja, aki testálónkat 24 éve tartotta jámborul házánál és táplálta betegségében, míg atyafiainak nem hagy semmit, mert azok soha semmi nyavalyájában nem segítették őt.

79 De a legérdekesebb e téren Widak András 1620 novemberében készített végrendelete, melyben néhány hagyomány kivétele után mindenét gazdájának, Szabó Istvánnak és feleségének hagyja 80 Ezen rendelkezésbe két érintett atyafi, Vidak Barbely Benedek és Szabó András nem nyugodott bele és keletkezési körülményeinek kivizsgálását kérte a városi tanácstól. A tárgyaláson öt olyan személyt hallgattak meg, akik a kérdéses időpontban a testáló közelében voltak: közülük 3 városi esküdt, 2 pedig a testáló szomszédja. A jegyzőkönyv tartalmazza ezen személyek részletes vallomását, melyek ismertetésére itt nincs lehetőségünk. Ezek alapján úgy tűnik, hogy volt alapja a feltételezésnek: e rendelkezés valószínűleg nem a súlyosan beteg, beszélni már csak nagyon nehezen, a jelenlévő testamentumosok számára alig 73. Két feltehetően ausztriai származású testálónknál, Christoff Hop alias Wíenner-nél illetve "az Austrya Orsagnak toruenye es Sokasa" szerint testálni akaró Mathes Temmeri-nél nem fordul elő (GYKHL Végr. 1. köt. 143-144. p. illetve 232-235. p.); Azok közül, akiknél előfordul, Bidcr Farkas feleségéről tudjuk, hogy Bajorország Attenfmk nevű helységéből származik; az említett Stadier Anna talán regensburgi; Hans Jacob Drauttról pedig tudjuk, hogy Hamburgból került Győrbe (GYKHL Végr. 2. köt. 167. p. és 17. p. illetve Protocollum ab Anno 1600., 328. p.); a többiek Származásáról egyelőre nincs adatunk. 74. GYKHL Végr. 1. köt. 65. p. illetve uo. 2. köt. 77. p. 75. Uo. 1. köt. 202-203. p. 76. Uo. 1. köt. 189. p. illetve uo. 2. köt. 168. p. 77. Uo. 1. köt. 58. p. 78. Uo. 27-28. p. 79. Uo. 155-156. p. ' 80. Uo. 136. p. 243