Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

IV. MODERNIZÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM. KONFLIKTUSOK A MODERNIZÁCIÓS FOLYAMAT SORÁN A 18-19. SZÁZADBAN - 3. Horváth József: A győri végrendelkezők családi konfliktusai a 17. század első felében

líti, hogy az előző urától volt 2 fia, akik Győr elestekor - tehát több mint 20 éve - estek török fogságba: ha visszajönnének, úgy tartozzék az ura adni nekik a testamentumosok ítélete szerint.50 De idézhetjük pl. 1630-ból Horczöki Istvánt is, akinek fia, Dömötör "Erdély orßagh" határára ment: ha egy éven belül megjönne, úgy testálónk rendelése szerint legyen az övé a háza, a szőlője és a ruházata; ha viszont ezalatt nem jönne meg, úgy mindez legyen két unokájáé.51 Más a helyzet természetcsen akkor, ha a gyermek más okból nem tart kapcsolatot a szüleivel. Vince Imre özvegye 1625-ben említi, hogy van egy fia az első urától, akiről nemt tudja, hogy hol van: őneki nem is hagy semmit, vagyonát 2 lánya között osztja fel.

52 Claudius Schuller feleségének szintén előző házasságából származik az az Osualdt nevű fia, akit 12 éve nem látott: ha Győrbe jönne, úgy csak 5 ft 60 pénzt adjanak neki 53 Egy esetben sejthetjük még, hogy a fiú körül valami probléma van: Jakustich Zeőcs Mihályné 1616ban hagyományokat tesz fiának is, de hozzáteszi, "Hol penigh az fiamnak Jánosnak ualahol ualami gialazatos hire miatt ualo fogiatkozasa történnek, auagy holta, mindenekből semmisse tartassek..." és minden a lányáé legyen.54 Ha a testáló házas leánya elhalt már, úgy általában a vőről is melítést tesznek: többnyire kisebb hagyományt kap, esetleg adósságát engedik el. Néhányszor azonban nagyobb szerepet is kap: Odor Tamásné pl. 1629-ben újvárosi házát vőjének, Olaß Pálnak a gondviselésére bízza, de kiköti: ha 2 éven belül valami híja lenne a háznak, nem viselvén gondot reá, úgy azt vegyék el tole!55 Ha a testálónak élő és elhalt gyermekei egyaránt vannak, úgy előfordul, hogy az élő gyermekekkel egy sorba kerül az öröklésnél az elhalt gyermektől származó unoka is. Ez több esetben vezet konfliktusokhoz. A legjobb példa erre Tuczkor Meßaros Péter özvegyének 1618 októberében kelt végrendelete, melynek egyik rendelésével házának felét Ilonka nevű lányától származó Kun Péter nevű unokájának, míg másik felét János és Miklós nevű fiainak hagyja, kérve őket, hogy az ő hagyása szerint békében maradjanak és ne háborogjanak. Hogy ez utóbbi nem egészen így történt, azt sejthetjük abból, hogy testálónk 3 hónap múlva fiókvégrendeletet készít, melynek egyetlen célja e rendelkezés megváltoztatása olyanformán, hogy a ház 3 egyenlő részre osztassék a két megnevezett fia, valamint unokája között és néhány feltételt is szab, biztosítani akarván ezzel a további konfliktusok elkerülését.56 Még bonyolultabb lehet a már említett özvegyasszony, Karoll Kata helyzete, aki 2 házasságából származó 4 gyermeke között osztva fel javait, a legtöbbet a 2. férjétől származó Dániel nevű fiától maradt árva unokájának hagyja, kérve a többieket, hogy ne háborogjanak ez ellen.57 Sajnos itt nem ismerjük az esetleges fejleményeket. A mostoha gyermekekkel kapcsolatban egy említés már történt Balthauser Prukner özvegyének első végrendeletét idézve. Chiatt Kolmar Simon 1624-ben ugyancsak elmondja, hogy mostohalányát ugyanúgy szereti, mint a sajátját: ez annyiban igaznak tűnik, hogy 50. GYKHL Végr. 1. köt. 83. p. 51. Uo. 2. köt. 39. p.; azt sajnos nem tudjuk, hogy a 2 unoka Dömötörtől származik-e vagy másik gyermekétől; az egy év kikötése érdekes és a Verbőczinél használt "időmúlás" fogalmára emlékeztet, mely szerinte falusiaknál egy év és egy nap; ő azonban azt is hozzáteszi, hogy a vér szerinti atyafiak osztozásánál nincsen időmúlás (i.m. I. könyv LXXVIII. tit. és III. könyv 15. tit. - 195-196. p. és 530-531. p.) 52. GYKHL Végr. 1. köt. 183-184. p. 53. Uo. 65. p. 54. Uo. 81-82. p. 55. Uo. 2. köt. 5. p. 56. Uo. 1. köt. 149-151. p.; így kiköti, hogy János nevű fia adja át az unokának az ő apjától maradt adóslevelet, mivel azokról az adósságokról a 2 testvér már ki van elégítve; Péter viszont tartozzék a két fiút "mint ßerelmes Batíiayt beöchületesen megh köuccny..." (Uo. 151. p.) 57. GYKHL Fasc. 296. N. 28827. 240