Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)
IV. MODERNIZÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM. KONFLIKTUSOK A MODERNIZÁCIÓS FOLYAMAT SORÁN A 18-19. SZÁZADBAN - 2. Hadas Miklós: Látens konfliktusok és konfliktuskezelési technikák. (Adalékok egy sváb község belső tagolódásának és szimbolikus harcainak vizsgálatához)
középrétegeinek többé-kevésbé homogén habitus-magját. E habitus-mag megléte valószínűsíti a nagyjából homogén tárgyi kultúra, életritmus, életvitel-centrum, belső politikai tagoltság kialakulását. E homogén habitus-mag és az általa közvetített gyakorlatok nagy részének hasonlósága azonban nem jelenti azt, hogy a közösség életvitele minden tekintetben homogénnek volna mondható. A munkamegosztás szerinti elkülönülés ugyanis azt valószínűsíti, hogy az iparosok és a parasztok életterében, értékrendszerében és viselkedésében egymástól eltérő, ám ugyanakkor interdependens variációk alakulnak ki. így például eltéréseket figyelhetünk meg a két csoport szakmai szocializációjában (az iparosok idegenben is tanulhatnak, könnyebben eljutnak a városba, míg a parasztlegények inkább saját birtokukhoz kötöttek) és termékeik szükségletkielégítő jellegében (az iparosoknál nagyobb a valószínűsége, hogy változó szükségletek kielégítésére specializálódjanak). Úgy is fogalmazhatunk, hogy a munkamegosztás heterogenitása megtöri a közösség létföltételek struktúrájába ágyazottságának homogenitását, és így erősen valószínűsíti, hogy a homogén habitus-magra a munkamegosztási pozíció kondicionált habitus-variációk épüljenek. A két habitus-variáció által meghatározottan a leíró megközelítés révén is jól érzékeltethető különbségek jönnek létre a két csoport cselekvési mintáiban és stratégiáiban, aminek következtében a nagyjából homogén közösségi életvitelen belül elkülöníthetővé válik két eltérő és egymásra vonatkoztatott életstílus-minta. Míg az iparosok inkább a városi divatot követik (cilinder, görbe kalap, lakkcipő, fehér kesztyű,), a parasztok inkább a helyi tradíciókhoz ragaszkodnak (félkabát, konty, fejkendő, stb.). Az iparosdk az irodalmi némethez közelebb álló nyelvet használnak, a parasztok a sváb egy helyi dialektusát beszélik. Az iparosok inkább magyarul beszélnek, magyar anyanyelvűnek vallják magukat, míg a parasztokról többnyire ennek ellenkezője mondható el. Es jóllehet mindkét csoport esetében a cselekvési stratégiák objektív összehangolási alapját a gazdásági stratégiák képezik, az iparosok esetében a gazdasági stratégia funkcionális súlya valamivel kisebb mint a parasztoknál. Ebből adódóan más stratégiák funkcionális súlya megnövekszik. így életvitelükben nagyobb szerepet kapnak a kulturális beruházások és olykor a látszólag pénzszóró, szimbolikus fogyasztási megnyilvánulások. Mintaértékűnek tekinthetjük, hogy például a Fiatal iparossegéd első fizetését teljes egészében egy új Omega órára költi. A parasztok gazdasági stratégiáinak funkcionális primátusát jelzi, hogy körükben gyakrabban fordul elő, hogy egyneságú rokonok házasodnak össze. A két csoport közötti elkülönülés nem csupán a külső jegyek alkalmankénti manifesztációjában, hanem "tételesen lefektetett renddeP (Weber) bíró egyesületek, egyletek alakítása révén is intézményesül. Az iparosok kezdeményezésének köszönhetően már 1889-beri megalapítja az akkori plébános az "iparosifjúság számára" a "Németbólyi Római Katholikus Legényegyletet", amit egy évvel később a parasztfiatalok számára létrehozott "Római Katholikus Ifjúság Egylet" megalapítása követ. A két egylet belső fölépítése, szervezeti rendje kísértetiesen hasonlít egymásra. Mindkettőnek a mindenkori bólyi plébános illetve segédplébános az elnöke, mellettük állnak a "titkos szavazással hosszabb időre választott" világi elnökök. Van továbbá pénztáros, dékán (illetve senior a parasztoknál), vicedékán (vicesenior), rendező, választmány. Egyik egyletben sem lehet politizálni, azaz "uszítani", "agitálni", (stb.). A strukturális homológiák ugyanakkor a szimbolikus megkülönböztetések ezrével társulnak. Mindkét egyletnek van címere, zászlója, védőszentje, de ezek természetesen eltérnek egymástól. Az iparosok egyleti köszönése: "Isten áldja a tisztes ipart", a parasztoké pedig az "Isten áldja kezünk munkáját". Mindkét egyletben a hét három estéjén tartják a rendezvényeket, de természetesen más-más napokon. A bálokon többnyire azonos zenére táncolnak, ám az iparosok mindent elkövetnek, hogy olyan új, divatos táncokat is bevezessenek, amit a parasztok még nem ismernek. 230