Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)
IV. MODERNIZÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM. KONFLIKTUSOK A MODERNIZÁCIÓS FOLYAMAT SORÁN A 18-19. SZÁZADBAN - 1. Kovács Katalin: Konfliktusok és konfliktuskezelési technikák egy sváb faluban
hajviselet egy igen szűk, mindössze néhány családra kiterjedő gazdagparaszti réteg ünnepi viseletétől eltekintve, megmaradt a régi: a hagyományos - bár polgárias jellegű és igényes népviselet szintjén. Az iparosok közössége elkülönülésének szimbolikus reprezentációja a parasztokétól eltérően az öltözködés, a nyelvhasználat, a.viselkedés szinterein zajlott, hangsúlyosan városi és standard (irodalmi német, irodalmi magyar) mintákat követve. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ez a megváltozott fogyasztói magatartás rendkívül korlátozott érvényű, csak meghatározott alkalmakra terjedt ki, és nem érintette a kispolgári habitus egyik legfontosabb alapelemét a takarékosság átfogó érvényesítését. Ez éppen abból adódott, hogy a fogyasztói magatartás megváltozása az elkülönítő szimbolikus reprezentáció elemeként, elsősorban reprezentatív funkciót töltött be. Ugyanakkor - mintegy észrevétlenül - még egy fontos funkciója is volt, az nevezetesen, amelyet Bourdieu "előlegezett, vagy előlegző szocializációnak" nevezett. 6 E szerint a beállítódások és viselkedési modellek megváltozásának tipikus útja, hogy egy felfelé törekvő társadalmi csoport azon rétegek repertoárjából emel ki viselkedési mintákat, fogyasztási módokat, - ha mégoly töredékesen is -, amely rétegek felé törekszik. Az ilymódon végbement, mintegy gyakorlási folyamat után, esélyesebbé válik a vágyott pozíció megszerzésére. Mindazonáltal tagadhatatlan, hogy a kispolgári habitusnak, amely a bólyiak lokális (származási) közösségét jellemzi, egy szigorúbb változatával élt a parasztok és egy engedékenyebb variációjával az iparosok közössége. S utóbbi nemcsak az engedékenységében különbözött, hanem kiegészült egy fontos elemmel, nevezetesen a korrektség, az üzleti becsület követelményével, amely a parasztokénál vagyoni tekintetben jóval differenciáltabb iparos közösségnek a tisztán, vagy tisztábban kapitalista vállalkozó tagjaira vonatkozott elsősorban. Ugyanennél a szűk rétegnél jelent meg a magán és közérdeket összeegyeztető kapitalista vállalkozói ethosz, amely a "kenyéradó" nemes feísőségének pozíciójába emeli a vállalkozót, aki ilymódon nemcsak magáért, hanem munkásaiért és a fizetett adói, valamint a különböző testületekben való aktív közreműködése révén a szélesebb közösség, a helyiek, sőt az ország épülését segíti elő önmaga gyarapításával. Ha a bólyiak közösségének két főcsoportját jellemző habitusvariációk különbségeire keresünk magyarázatot, úgy tűnik, hogy azt a csoportok jellegének, pozícióinak és ebből következően aspirációinak eltéréseiben találhatjuk meg. Nevezetesen, hogy a bólyi parasztság minden paraszttársadalom szükségképpeni "résztársadalom" mivoltából, és a sikeresen alkalmazott tradicionális technikákból adódóan, úgymond elérte, amit elérhetett. Reprodukciós stratégiái középpontjában így elsősorban pozíciói megőrzése állott, és a civilizációs fejlődés adott színvonalán a gazdasági hatékonyság megteremtésének és feltételrendszere biztosításának sem látszottak a helyi közösség számára hatékonyabb eszközei, mint amelyeket a tradíció szolgáltatott számukra. Ez nem jelentette azt, hogy a paraszttársadalomból kilökődő férfiak ne az úri rendbe igyekeztek volna, és ebben ne lettek volna eredményesek, csupán azt, hogy erre a paraszt családok nem törekedtek, és csak azon gyermekeik számára preferálták ezt az utat, akik nem jöhettek számításba a törzsvagyon örököseiként. Funkcionális tekintetben ugyanakkor a parasztcsaládok így készülhettek fel a legjobban arra a világra, amelyben a tradíció eszközkészlete nélkül is megbecsült tagjaivá válhattak (volna) a polgári /nem rész/társadalomnak. Nekik tehát nem volt miért és "kiknek" ellesni viselkedését, öltözetét, táncait, hacsak nem válaszként az iparosok elkülönülésének szimbolikus reprezentációira. Ezzel szemben a viszonylag nyilt iparos közösség "A" polgári társadalomba igyekezett, amelynek korántsem volt a csúcsain, de még a csúcsok közelében is alig. Ez magyarázza a városi polgári társadalom 6. Különbségek és megkülönböztetések. In: BOURDIEU, 1978 ? 226 •
