Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

III. KONFLIKTUSOK A HELYI TÁRSADALOMBAN - 10. Hudi József: Hatalomgyakorlás a nemesi községekben a 18-19. században

fogásban és a jogban is széles értelemben használták a kuriális kifejezést. Kuriális helységnek tekintették az egytelkes nemesek lakta községeket éppúgy, mint azokat, amelyekben a kisnemesek (egytelkések, armalisták) az úrbéres jobbágyokkal vegyesen laktak. S ami még nehezebbé teszi a fogalom értelmezését: a földesúr all od iá lis földjére települt, az úrbéresekétől eltérő jogállású falvakat is e jelzővel illették.5 A terminológia tisztázatlanságából fakad az is, hogy kutatóink sokszor nem is tesznek különbséget a nemesi községek és nemesi közbirtokosságok között, összekeverve a köznemesség különböző rétegeinek szervezeti-gazdasági alakulatait. (Éppen ezért, jó lenne a közbirtokosság fogalmát a jómódú középbirtokos családok közös gazdálkodási szervezetének fenntartani.) Mi kutatásunkat az egytelkes nemesek lakta falvakra szűkítettük le, a többi településtípust csak az összehasonlítás miatt említjük. A kérdéssel kapcsolatos szakirodalom és az általunk legjobban ismert Veszprém megyei községek példáján szeretnénk bemutatni a nemesi önkormányzat működését, a működés során felmerülő konfliktusokat. A jogtörténetírás a nemesi községszervezetet legtöbbször a jobbágyközséggel szembeállíva szokta bemutatni.

6 A legszembetűnőbb különbség a kettő között az, hogy míg a jobbágyközség földesúri hatalom alatt áll, addig a nemesi községben a személyükben szabad birtokosok együttesen gyakorolják a földesúri jogokat. Úriszék nem ítélkezik felettük, feljebbviteli fórumuk a nemes vármegye hatósága. A jobbágyközségeknél jóval szélesebb önkormányzatuk van, mely kiterjed az igazgatásra, gazdálkodásra, bíráskodásra, s a politikai jogok gyakorlására. Persze, a felvázolt ideális kép a valóságban sokkal bonyolultabb. A nemesi község autonómiáját jelentős mértékben korlátozta, hogyha a községhatár egy részét valamely nagybirtokos vagy jómódú középbirtokos nemes szerezte meg az idők folyamán, hiszen az ő földesúri jogait is figyelembe kellett venni. Ilyen pedig gyakran előfordult. A történeti irodalomból ismeretes, hogy még erősebb volt a mezővárosokban (pl. Keszthely, Somlóvárhely, Szekszárd stb.) és az egyházi nemesek falvaiban élo nemesség függése a földesuraktól.

7 S előfordultak olyan esetek is, hogy a török uralom alatt vagy még korábban létesült nemesi község a 18. században megizmosodó nagybirtok nyomása alatt összeroppant, s lakói jobbágysorba süllyedtek (pl. a Nógrád megyei Losonc-Tugár, a vasi Nemeskismedves, a veszprémi Peremarton).8 A pusztulás mértéke különösen a hódoltsági peremvidékeken volt nagy, hiszen akadt olyan vármegye, amelyben a nemesi községek egyharmada-fele elpusztult vagy elvesztette kiváltságait. Az eddigi kutatások szerint a nemesi község a 16-17. századi előzményekre visszavezethetően a 18. század közepére épült ki, s a század második felében szilárdult meg. Ez azt jelentette, hogy a község jogi képviselőjévé a bíró (öregbíró, másutt hadnagy) vezette elöljáróság vált, melyet a pecséthasználat széles körű elterjedése is kifejezett. A helyi sajátosságokat összetételében is kifejező elöljáróság sokirányú teendőket látott el: 1. Irányította a termelőmunkát, végezte a közös vagyon kezelését. 5. VARGA János: A jobbágyi földbirtoklás típusai és problémái 1767-1848. Bp., 1967. 71-72. p. 6. CSIZMADIA Andor. A magyar közigazgatás fejlődése a XVIII. századtól a tanácsrendszer létrejöttéig. Bp.

f 1976. 61-63. p. 7. DEGRÉ: i.m. 100. p. Somlóvásárhelyen viszonylag későn, csak az 1830-as években szervezik meg a nemesek tanácsát. Lásd Veszprém Megyei Levéltár (VeML) IV. 1. b. 160/1841. közgy. sz. Devecserben azonban már 1829 előtt is létezett nemesi községszervezet. Lásd Uo. 2081/1941. közgy. sz. 8. MOCSARY Antal: Nemes Nógrád Vármegyének Históriai, Geographiai és Statisztikai Esmértetése. Pest, 1820.

1, köt. 81-83. p. DEGRÉ,- i.m. 101. p. Peremarton - bár több királyi donatio is védi nemesett - 1759ben ismét a veszprémi káptalan földesúri joghatósága alá kerül. V.o. ILA Bálint - KOVACSICS József: Veszprém megye helytörténeti lexikona. Bp., 1964. 330. p. 216