Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

III. KONFLIKTUSOK A HELYI TÁRSADALOMBAN - 9. Idea Osamo: Központi és községi szövetkezetek a Hangya szövetkezeti mozgalomban az első világháborúig

többször is közölt egyik legközelebbi munkatársával, Bernát Istvánnál: "Bennem ezen óvatossági szempont azért éled föl leginkább, mert a szövetkezetek anyagi célzatait és kulturális missióját felette fontosnak tartom, melyet nem lehet Európa keletén úgy reábízni a véletlenre s a szabad alakulásra, mint a nyugaton, mert ez véletlenből magával a szövetkezeti eszme halálát is hozhatná. A nyugatiak mindebben a szabadság korlátozását, az államszocializmus egy nemét látják, melynek minden kifejlődött demokrátia természetes gyűlölője. De akkor azután ideértünk a szóhoz, mely e mondatot, az eszmét uralja, a kifejlődött demokrátiához, mely oly subtil distinctiónak látszik a nyugati ember elölt, míg tényleg ez a distinctió roppant nagy, mert a lenni vagy nem lenniről van itt szó Li. nem arról, hogy kifejlődött demokrátiának a jóvoltáért csináljunk szövetkezeteket, hanem arról, hogy csináljunk szövetkezetet ott, ahol demokrátia nincs még ahol azonban a demokrátiát megalkotni akarjuk". "... a szövetkezeti mozgalom nemcsak az anyagi feladatokat célozza, de egyúttal a közerkölcsre nemesítőleg hasson, a közgazdasági szellemet fejlessze, főkép méltányosságra tanít. Az öntevékenységre kell tanítani, nem az állami segélyre, és a saját erőre, mely szívós kitartásban rejlik, kell szoktatni. Mégis azon különböző fejlettségű és faji tulajdonokkal bíró népcsoportoknál, melyek nálunk vannak, mindenütt nem lehet magánkezdeményezést követelni. ... A keleten vezérek vannak és katonák, de altisztek nincsennek. S ebben rejlik a fő különbség a kelet és a nyugat között,..." Károlyi szerint pont azért, mert a nép "nem érett", fel kellett nevelni a népet a demokráciára á szövetkezeti mozgalmon keresztül, s a középréteg (altisztek) hiányában a keleten nélkülözhetetlen volt a felülről való szervezkedés. A Hangya központ egyébként a szövetkeztek helyszíni kezdeményezését és vezetésének elvállalását elsősorban a pacoktól és a tanítóktól várta, és ez így is történt. Ugyanis az 1914ben működött 348 szövetkezetből, amelyekről részletes adatok állnak rendelkezésünkre, több mint 60 százaléka vagy a papok vagy a tanítók kezdeményezésének eredményeképpen jött létre. Minden esetre a fenti vitában Mailáthnak a kérdésfelvetésből nem alakulhatott szótöbbség az igazgatóságban. Pedig egy évvel később, 1907-ben a szövetkezetek szervezésének visszafogása igazgatósági határozattá vált, de itt már más szempont indokolta ezt. Ugyanis Pallavicini Ede, akit Károlyi Sándor halála után a Hangya központ elnökévé választottak, a cég pénzügyi romlását figyelembevéve, új szövetkezetek alapításának korlátozását ajánlotta. Erre viszont az alelnök, Ivánka Oszkár és egy új igazgatósági tag, gróf Károlyi Mihály ellenvéleményt vetettek fel. Károlyi Mihály Károlyi Sándor utódaként belépve az igazgatóságba, nagy erőfeszítéssel folytatta a szervezőmunkát, a megyei közigazgatósági hatóságokat felszólítva a közreműködésre. Az igazgatóságon belüli vitából olyan megegyezés alakult ki, hogy "... csak oly szövetkezetek rendeztessenek be, ahol elegendő alaptőke van s a berendezési hitelre előreláthatólag nem szorulnak". A kompromisszum értelmében a szervezkedés tempója valóban lelassult. Pedig ez a korlátozás az 1908. év vége felé már visszaszorult, és 1909 januárjában újra kezdték a gyors ütemű szervezést. A tempó visszaállítása a Hangya központ pénzügyi helyzetének megállapodásával függött össze, amiről a következő fejezetben fogunk részletesen szólni. Itt azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy a szervező munka az 1907-ben Pallavicini áltál felvetett korlátozástól kezdődően függvényévé vált a Hangya központ pénzügyi helyzetének. Ez nagy fordulat volt, mert eredetileg a szövetkezeti mozgalom a Gazdaszövetség kezdeményezésére társadalmi mozgalomként indult el, most azonban ez a koncepció háttérbeszorult, és a cég "üzletszerűsége" lépett az előtérbe. Pedig 1907-ben nemcsak ez, hanem másik változás is történt, amely lényegesebb is volt. Tudniillik az 1907. évi útmutató könyv olyan szöveget tartalmazott, ami az addigi ugyanolyan jellegű könyvekben nem szerepelt: "Ott, ahol hitelszövetkezet van, a tagok ez utóbbitól vehetik 209