Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

III. KONFLIKTUSOK A HELYI TÁRSADALOMBAN - 7. Molnár András: „Vágtatók” és „fontolva haladók”. Politikai érdekcsoportok hatalmi konfliktusai a reformkori Zalában

Az 1825-ös tisztújításon végül is Inkey Imre ugyan másodalispán lett, de az első alispán Hertelendy György maradt, és megtartották hivatalukat hívei, a korábbi főszolgabírók is, csupán az alszolgabírák közé kerültek be Inkey emberei.

10 Inkey az 1828-as tisztújításon azután már megbukott, és ugyan Hertelendy is lemondott, de hívei kerültek az alispáni székekbe: Deák Antal és a korábban idézett Séllyey Elek. Ekkor tűnt fel először a vármegyei tisztikarban a később vezető szerepet játszó kővágóőrsi református kisbirtokos, Kerkápoly István, mint tapolcai főszolgabíró.

11 Amadé és Sümeghy bukásával a zalai "loyalisták" vezér nélkül maradtak, és a vármegye 1823-as ellenzéki fellépése döntő, megsemmisítő csapást mért a helyi kormánypártra: Zalában az ellenzék került hatalomra. Az elkövetkező három országgyűlésre már ellenzéki, de konzervatív "rendi-sérelmi" utasítást kaptak a vármegye követei: 1825-ben Szegedy Ferenc és Deák Antal, 1830-ban Kerkápoly István és Deák Antal, végül 1832-ben Zalabéri Horváth János és Deák Antal.

12 Közben 1831-ben (anélkül azonban, hogy a vármegye politikájában a legcsekélyebb változás történt volna) személycserékre került sor. A leköszönő Deák Antal helyét Zalabéri Horváth János foglalta el az első alispán székében, másodalispán pedig a tekintélyes vagyonú lesencetomaji középbirtokos, Hertelendy Károly lett. Hertelendy ekkor került először szembe a volt országgyűlési követtel, Kerkápollyal, ekkor körvonalazódtak ki először a vármegyét nemsokára élesen megosztó, többé-kevésbé másfél évtizedig állandó vezetőségű 'Választási" pártok körvonalai.^ "Tudni kell, hogy mi választásokra nézve már hosszabb idő óta pártokra oszlottunk" - emlékezett később ezekre az évekre Csányi - "az egyik mindenkor az alkalomtól kölcsönözte nevét, a másik több évektől fogva Hertelendy-pártnak hívatik."!* Az 1830-as évek Zalájában már nyoma sem volt a kormánypártnak: az ellenzék konzervatív és szabadelvű szárnya küzdött egymással. A látványos politikai fordulat 1833 és 1836 között, Deák Ferenc követi tevékenységének idején zajlott le a vármegyében. Miután Deák Antal a követségről leköszönt, a máskor egymással szembenálló pártok "szellemi felsőbbségénél fogva" Deák Ferencet választották közakarattal a vármegye követévé. A megye eredetileg konzervatív utasításait "az országgyűlés folyama alatt sokszor meglepő korteskedési fogásokkal sikerült az idő irányához átváltoztatni", s vele a vármegye közvéleményét a liberális eszmék befogadására felkészíteni. 15 Időközben azonban súlyos pártviszály ütötte fel a fejét Zalában. 1834-ben ugyanis leköszönt a követi megbízatásról Zalabéri Horváth János is, helyére pedig Hertelendy és Kerkápoly pályázott. Ekkor még Deák (és amiről a vármegyében nem tudtak, a nádor) támogatását is élvezte Hertelendy, így hiába mozgósítottak ellene nagy tömeget az ellenfelek, a több ezer nemes részvételével megtartott követválasztáson Hertelendy győzött.16 Hertelendy néhány hónapos pozsonyi tartózkodása után visszatért Zalába, hogy személyesen vezesse az első alispáni hivatal megszerzésére törekvő pártját. Kerkápoly hívei, miután jelöltjük megválasztását a nagytekintélyű Deák Antal is ellenezte, előbb Deák 10. ZML Zala vármegye nemesi közgyűlésének jegyzőkönyvei (Kgy. jkv.) 1825: 1649. A helyi tisztújítások jogi szabályozását és "szertartásrendjét" elemzi: MOLNÁR András: Zala megye reformkori tisztújításai. Levéltári Szemle 1989. 3. sz. 18-30. p. 11. ZML Kgy. jkv. 1828:1021. 12- DEGRÉ Alajos: Zala megye reformkori követutasításai. In: Levéltári Közlemények 44-45. évf. 1974. 143-160. P13. ZML Kgy. jkv. 1831.1621. 14. Pesti Hírlap, 1844. január 14. (317. sz.) 29. p. 15. U.o., vö.: FERENCZI: I. köt. 76-77. p. 16. OL 22. Deák Ferenccel kapcsolatos iratok. 2. cs. 8. tétel. Deák Ferenc levele sógorához, Oszterhuber Józsefhez. (Gépelt másolatok az OSZK Levelestárában őrzött eredetiről) a.: Kehidán, 1834. január 2. b.: Pozsony, 1834. március 25. 191