Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

III. KONFLIKTUSOK A HELYI TÁRSADALOMBAN - 5. Labádi Lajos: Viharos tisztújítás Szentesen a kiegyezés után

A tömegek rendkívüli aktivitása és a hangoztatott jelszavak tartalma megrémítette az "intelligens" osztályt. A népkedély feüzgatásáért Oroszi Miklóst tartották felelősnek, figyelmen kívül hagyva, hogy valójában az abszolutizmus éveiben felhalmozódott sérelmek törtek a felszínre, melyeket az alkotmányosnak hirdetett kormány és országgyűlés felemás intézkedései nem csökkentették, hanem inkább fokoztak. Oroszi Miklós pártjának egyre veszélyesebb irányba tolódása méginkább közelítette egymáshoz a volt 61-es alkotmányos párt értelmiségi-módosgazda részét és a bukott provizórikus rendszer képviselőit. A szövetkezés - amelynek élén Stammer Sándor volt cs. kir. álladalmi ügyész, majd főszolgabíró, a provizórium idején Csongrád megye másod alispánja; Farkas Gedeon ügyvéd és Jurenák Eduárd, Szentes legvagyonosabb embere állt - arra irányult, hogy minden eszközzel megakadályozzák Oroszi Miklósnak és követőinek beválasztását a városi elöljáróságba; vagyis hogy a nép jelöltjeivel szemben továbbra is biztosítsák az értelmiségi és vagyonos rétegek túlsúlyát a város irányításában. Ennek volt is reális esélye, ugyanis az értelmiségi - nagygazda •- provizórikus párt a szövetkezés révén létszámbeli fölényt élvezett a választás lebonyolítására hivatott 1861-es városi képviselő-testületben. A viharosnak ígérkező tisztújítás 1867. december 3-án vette kezdetét. A kedélyekre némileg csillapítótag hatott, hogy a választások tényleges megkezdése előtt a közgyűlés - a két párt tagjaiból kinevezett - egy 41 fős bizottmányt azzal a feladattal, hogy állítsa össze azoknak a személyeknek a névsorát, akiket a "közóhajtás" a hivatalok betöltésére alkalmasnak tart. A pártok képviselői abban is megállapodtak, hogy a kijelölő tízes bizottmány amelynek tagjai egy kivétellel a provizórikus párthoz tartoztak - mindkét párt jelöltjeit kandidálni fogja az egyes tisztségekre. Ezek után a*41-es bizottság a névjegyzéket elkészítette, s átadta a választási elnöknek. A kijelölő bizottmány zárt ülésre vonult vissza, hogy kandidációját megtegye a polgármesteri állásra. A városháza előtt egybegyűlt nép feszült érdeklődéssel várta a fejleményeket. Rövid tanácskozás után a választási elnök ismertette a polgásmesteri állásra kijelölt személyek neveit. Ezek-Jurenák Ede, Farkas Gedeon és Stammer Sándor voltak, vagyis a provizórikus párt vezetői. A meglepetés okozta dermedt csendet hamarosan hangzavar váltotta fel. Senki sem akarta elhinni, hogy a néppárti többség jelöltjét - Oroszi Miklóst - kihagyták a jelöltek közül. A választási elnök - figyelmen kívül hagyva a mind erőteljesebb tiltakozást - felszólította a választókat a szavazás megkezdésére. Az egybegyűltek többsége kijelentette, hogy a kijelöltek egyikét sem akarják polgármesternek, és követelték Oroszi felvételét a jelöltek közé. A tízes bizottság ezt kategorikusan megtagadta, s kitartott jelöltjei mellett. Ekkor az Oroszi-párt részéről hivatalosan is óvást emeltek a tízes bizottság népóhajtást semmibe vevő önkényes eljárása ellen, párthíveiket pedig felszólították, hogy tartózkodjanak a szavazástól. A szavazatok összeszámlálásából kitűnt, hogy az 1.774 választó polgár közül mindössze 293 szavazott. A legtöbb szavazatot Jurenák Ede nyerte el, ennek alapján a választási elnök őt hirdette ki Szentes város megválasztott polgármesterének. Ezt a tömeg - "Nem kell uraság embere, Oroszi kell/" felkiáltásokkal - ingerült fenyegetőzések közepette utasította vissza. Az elnök - látva a felbolydult közhangulatot - a választást felfüggesztette, s a folytatást másnap reggel 9 óráfa tűzte ki. .• December 4-én reggel - az előző napi események hatására - Jurenák Ede bejelentetté, hogy nem fogadja el polgármesterré történt megválasztását. A tízes bizottmány új választást rendelt el. Ezúttal Farkas Gedeon és Stammer Sándor mellé Oroszi Miklóst is felvették a jelöltek listájára. A szavazás várható eredménye nem volt kétséges. A leadot 838 szavazatból Oroszi Miklósra 639 esett, vagyis abszolút többséggel nyert. Az általános nyugalom láttán a tízes bizottság ismét megkísérelte, hogy a választások előtti pártközi megállapodást félreértve, afőbírói posztra csak saját pártjabeli jelölteket állítson. Nem csoda, ha megismétlődtek az előző napi jelenetek. A választók többsége 179