Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

III. KONFLIKTUSOK A HELYI TÁRSADALOMBAN - 2. Ö. Kovács József: A zsidóság és környezetének konfliktusai a 18-19. században egy Duna-Tisza közi mintavétel alapján

Ugyanakkor szinte mesterségnek tartották a zsidó zsebesek tevékenységét, s nem egyszer ítélték el őket. A csalások közé tartoztak például az árú hamisítások (bor, gabona stb.), amelyek aránya (zsidó vagy nem zsidó személy követte el) nemigen lehet különbséget tenni. A bajai szabok a konkurencia miatt a vidéki zsidók csalogató, népámító cselekedeteit bírálták. Gyakoriak voltak a kocsmai itatások, kártyázások ideje alatti lopások, manipulációs műveletek. S e hétköznapinak nevezhető összeütközések közé tartozott például annak a zsidó házalónőnek az esete, akit hitsorsosa megbecstelenített. A sátorhelyelosztás miatti pálcázások, botozások, verekedések szinte állandóan napirenden voltak. Egy csavargónak minősített zsidó egy helybeli türelmezett (Schweiger) család gyerekét verte meg, a vásári sokadalomból többen a fiú segítségére siettek. Súlyos sértés lehetett a bicskás kifejezés is, mert e miatt néha ölre mentek a vitázok. Vicz Ferenc zsidó és Srukupa György egy tehénre alkudozott, miközben az utóbbi személy megverte Viczet és állítólag durván szidalmazta, bár ezt a fenyegetést végül nem tekintették bizonyítottnak. ..-.-.Szintén a jól ismert torzsalkodások közé sorolhatók a gazda vagy gazdasszony és a szolga, szolgáló vitái, amelyek alapja rendszerint kisebb-nagyobb tárgyak (evőeszköz, ruhanemű) eltulajdonítása, majd a szökés volt. A szökés okaként Virág Klára 18 éves r. katolikus vallású lány azt vallotta 1849-ben, hogy Veisz Leopoldné állandóan szidalmazta és verte őt. Khun Dávidnét Almási Julis (r. kat., 17 éves) saját állítása szerint azért hagyta ott, mert gazdasszonya féltette tőle a férjét, s közben őt állandóan szidalmazta. A háziasszony viszont lopással vádolta szolgálóját 20 Összességében azt lehet mondani, hogy ezek az ellentétek nem vagy alig tértek el a korban tapasztalt egyéb népelemek konfliktusaitól. Ide - és már a következő rövid fejezethez tartozik azonban, hogy a lakosság körében élt a zsidó és keresztény elkülönülés tudata, melyre példa Nagy Sándor zsidó tímár és 5. tizedbeli szomszédjának 1818 szeptemberi vitája 21 Molnár a katonai beszállásolás állítólagos elhárítása miatt szólta meg Nagyot, az utóbbi szerint ezekkel a szavakkal "ezek a pogány Jordánok így csalják a keresztyént, ki akarnak búvni minden teher alól ..." Nagy "részeg disznónak" nevezte Molnárt. A bírószék előtt Nagy 10, nem zsidó személyt idéztetett meg tanúnak, akik állították: a vádlott nem becstelenítette meg szomszédját, ám végül mégis elmarasztaló ítéletet kapott. A vallási tömbönkénti elkülönülést - a viszonylagos békés együttélés mellett - egyébként számon tartották Kecskeméten, hiszen 1870-ben éppen az 5. tizedben lakott a zsidók legnagyobb hányada (539 fő, 36 %), s ugyanitt kiugróan kevés volt a katolikusok száma 22 Hornyik János levéltáros-történész szerint Kecskemétre jellemző volt a vallási türelem, s a szintén kortárs zsidó visszaemlékező sem beszélt nagyobb fokú antiszemitizmusról.23 Bár mindez nem jelenti azt, hogy nem fordultak elő indulatos és elutasító vélemények, atrocitásoké ide tartozott a céhek tiltakozása: a boltosok, a kofák és más lakosok ellenszenve a felvásárlási manőverek és az uzsoráskodással állandóan kapcsolatba hozott zsidó pénzügyletek miatt. Az egyéni elégtételek 1848-hoz közeledve szaporodtak, így például valószínű, hogy szándékos tett következménye volt Hellsinger Móric házának leégése. Hellsinger szerint "szomszédai csupa irigységből és alaptalan bosszúbór gyújtották fel a házát. A kiküldött 20. B-KML, tV. 1517. a. Úriszéki jkv. 1849. jan. 25.124. sz.; 1844. febr. 8.114. «,....• 21. B-KML, IV. 1504. b. Közig. ir. 1848.144. sz. 22. B-KML, IV. 1609. Összeírások 1870. 23. HORNYIK János: Kecskemét gazdasági fejlődésének története. Kecskemét, 1927.83. p.; BLEYER Ferenc: A kecskeméti zsidók múltjából, 1850 -1867- XV. 4. Vegyes ir. gyűjt. 24. Ö. KOVÁCS, Kézirat 333-338., 342. jegyz. sz. 160