Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

III. KONFLIKTUSOK A HELYI TÁRSADALOMBAN - 2. Ö. Kovács József: A zsidóság és környezetének konfliktusai a 18-19. században egy Duna-Tisza közi mintavétel alapján

: A tőkeszegény zsidókat adminisztratív eszközökkel könnyen kiutasították, annál nehezebben korlátozhatták mozgásukban a tehetősebb "külföldieket". A szinte mindennapos konkurenciaharcban a toleráltak (például a Hellsinger és Schwarcz testvérek, Schweinger Márton, Valentin Moses, Hakker Izrael, Csillag Márton) állandóan sürgették a portékás idegenek kereskedésének rendszabályozását. Időnként a városból is kitiltották azt a zsidót, aki az "idegenekkel" kapcsolatot tartott. így járt Leutner Jakab is, aki tollal kereskedett (harangozó és kántor is volt egyben): sorsát tekintve megoszlott a helybeli zsidók véleménye. A módos hitközségi elöljárók kiutasítása, míg mások befogadása mellett foglaltak állást. Az előbbiek vádja így hangzott: miután konyhát tarthatott "... a bicskás jövő-menő zsidóknak kezdett helyet adni, azokat étellel, itallal, szállással tartatni, velük társalkodni, kártyázni, éjszakázni ... [szokott]"

10 Leutner a kiutasítás ellenére továbbra is a városban maradt, miután három év haladékot kapott Kecskemét elhagyására: a róla alkotott hitközségi vélemény azonban nem változott: "de már meg vagyunk győződve, hogy ha szinte akarna is [megváltozni], nem lehet, mert a szegénység számos gyermekei szükségeik pótolások kényszerítik a bicskásokkal való társaságra ..." A lassan két "pártra" szakadó zsidók konfliktusai gyakran öltöttek vallási formát. A kereskedelemben egyeduralmat élvező tehetősebb, de ugyanakkor a vallási normákat egyre kevésbé követők a hitközség vezetőségét is igyekeztek kezükbe tartani. Míg a kereskedelemből, a vagyonszerzésből kiszorultak sokkal inkább kötődtek az ortodox valláshoz. Mindezek természetesen általános jellemzői a zsidóság egyetemes történetének: Nyugat és Kelet eltérő fejlődése e tekintetben is választóvonalat húzott. A kecskeméti zsidó közösség jó néhány tagja igyekezett a haladás és megosztottság gondját valamiképpen megoldani. Az iskolafelügyelők (Hellsinger Móric, Schweiger Salamon, Csillag Ignác stb.) 1845-ben helyhiány miatt a gyerekek iskolatermét másutt jelölték ki, ahová a vallási szimbólumokat is átvitték.n Ezek után azzal vádolták meg őket, hogy új templomot akarnak felállítani és így vallási szakadást idéznek elő. A "vádlottak" megvédték magukat, s közben így jellemezték a panaszt tevőket: "... egy némely hitsorsosaink, minden korszerű haladás - és felvilágosodásnak ismert ellenségei". E vélemény és a régóta élő megosztottság egyre gyakrabban nyert hitközségi, elvi elismerést. S ezen csak időlegesen javíthattak az ellentéteket tompító kísérletek, mint például az említett iskolafelügyelők hivatali állásukról váló lemondása. Kérték, hogy az "ellenzék" soraiból is válasszanak elöljárókat, remélve azt, hogy így elmosódnak a határok a két "párt" között. S a megosztó vonalak eltörlését ösztönözték a polgárosodást mindinkább vállaló, az asszimiláció irányába haladó .kecskeméti zsidók törekvései is, melynek eleven bizonyítéka volt - többek között - a kaszinó tagságot nyertek névsora.

12 Ám ugyanígy lehet megemlíteni Millhoffer István személyes példaadását, aki hivatását közelismertség mellett gyakorló orvos volt, s aki - mint például az 1831. évi kolerajárvány ideja alatt - származásra való tekintet nélkül tette a dolgát. A zsidó hitközségben 1841-ben az ő indítványára létrehozták a Kórház Egyesületet, melynek feladata a szegény betegek ápolása volt. Millhoffer ingyen gyógyított, s Buttinger városi gyógyszerész humánus gesztusának köszönhetően a zsidó szegények féláron kapták az örvosságot.13 A helyi zsidók között jó néhányan akadtak olyanok is, akik nevüket magyarosították. Kecskeméten ennek nyomait az 1850-es évektől fedeztem fel. Hakker Lőrinc és Salamon a Vágó vezetéknevet vették fel, Deuts Lehel az izraelita vallásról a keresztény hitre kívánt áttérni, s mint ahogy 1836. évi vallomásában mondta: ennek érdekében már tett is lépéseket. Minderre egy vásárbírósági kihallgatáson került fény, amikor az izraelita hitközségi elöljárók 10. B-KML, IV. 1504. b. 1827. 40. sz. 11. Uo. 1845. 161. sz. 12. Uo. 1847. 188. sz. 13. Uo. 1845. 89. sz. 158