Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

II. FALUSI ÉS MEZŐVÁROSI PARASZTI KÖZÖSSÉGEK KONFLIKTUSAI A JOBBÁGYVILÁGBAN A 17-19. SZÁZADBAN - 8. Pálmány Béla: Nógrádi armalista családok küzdelmei nemesi kiváltságaik megőrzéséért

Nógrád vármegye közgyűlése először 1722 tavaszán vizsgálta felül az armalisták és más "gyanús" nemesek kiváltságait. Járásonként idézték bizottság elé 59 család férfiait, akiknek a nemességét nem tették általánosan ismertté megyebeli ősi birtokaik és jobbágyok felett gyakorolt földesuraságuk. III. Károly rendelete - az Opus investigations nobilium - körültekintő eljárást írt elő. A beidézetteknek okmányokkal - birtokadományozó vagy címeres nemeslevéllel, a nemesség megyebeli kihirdetését igazoló tanúsítvánnyal, családi osztálylevéllel, perirattal, továbbá a nemességet megszerző, vagy egyszer már igazoló ősöktől való törvényes leszármazást kimutató genealógiai táblával, a nemesi kiváltságok 60 évnél hosszabb élvezetét tanúkkal igazoló jegyzőkönyvvel - kellett alátámasztani igényüket "az igazi és kétségtelen nemességre."^ Ezek beszerzése és bemutatása számos családnak nehézséget okozott, emiatt 15-en meg sem jelentek a bizottság előtt, ami "védelemmulasztási makacsságot" (vilipendium) jelentett és elég magas, 12 rhénes forintnyi büntetéssel járt. A füleki Apró Mihály, Lengyel Mihály, Nagy Mihály és Sinkovics László, a Jobbágyi Községben élő Agárdy András, Kanyó Márton és Kaszap András, valamint a felsősztregovai Balezer János, Szabó-Krajcsi György és a Kalmár fivérek kollektíven maradtak távol, mindannyian az igényelt nemesség bizonyítékainak beszerzési nehézségei miatt. Azok viszont, akik a második idézésre sem álltak elő - pl. Kudlik Mátyás, Bohunya Ferenc és a Lukács fivérek végképpp lesüllyedtek a nem nemes adózók közé.12 Az armalistáknak, ha más vármegyébe költöztek, új lakóhelyük megyei közgyűlésén is ki kellett hirdettetni, megfelelően bizonyítani nemességüket. Nógrád vármegyébe a török kiűzését követő újratelepítés évtizedeiben nagyszámú felföldi nemes költözött le. Az 1722-es igazolások során ugyan csak négy-öt személy esetében kellett más megyéktől igazolást kérni: Petróczy András Zólyomtól, a Vizoviczkyak Túróéból sikerrel kértek igazolást, Gyarka András azonban csak Tótpróna mezőváros hatóságától tudott igazolást bemutatni, ezért az illetékes Túróc vármegyéhez kellett fordulnia, úgy tűnik eredménytelenül. Az 1754-1755-ös nemességigazolások során több tucatnyi olyan nemesi famíliát találunk, akik az 1720-as években még nem éltek Nógrádban, köztük azonban a házasság, uradalmi tisztségvállalás okán ideköltözött birtokos nemesek talán többségben vannak.13 Az armalista családokra az a jellemző, hogy ide telepedvén, csak több évtized múltán kezdtek a nemességigazolás hosszú és terhes eljárásba, addig egyszerű jobbágyként, vagy mesteremberként adóztak. Már az 1710-es évek elején Szécsényben éltek Czecze István és Kukla István, valamint János mészárosok. Az összeírások szerint azonban Czecze és fiai csak 1732-ben, a Kuklák unokái pedig - Márkus néven - csak 1769-ben ismertették el nemességüket. Hasonlóan a nagylóci telkes gazda Kasza Márton is, aki a Rákóczi szabadságharctól fogva robotolt, csak 1750-ben igazolta két fia a család gömöri nemesi származását.

14 Miért ez a hosszú késlekedés ilyen főbenjáró ügyben? Ha egy jobbágyi rendű család új helyre költözött, a földesúrtól ingyen, de csak a szolgáltatások - köztük a megalázó robotolás - vállalása mellett juthatott telekhez. A nemes rendű jövevényeknek viszont többszáz rhénes forintnyi zálogkölcsönt kellett adniok, melynek kamata fejében élvezték a földek hasznát. A nincstelen vándorlók száma így előnyösebb volt, ha nem törekedtek nemességük elismertetésére és csak később, anyagilag megerősödve kezdeményezték "gyökeres" nemességök költséges igazolását és az inseriptionalis telekszerzést. Hasonló magatartást figyelt meg az Alföldön Rácz István is.15 11. NML IV. l/a. Kgy. jkv, 1722. április 27. Az eljárás módjáról RÁCZ István (1988) 60. p. 12. NML IV. l/a. Kgy. jkv. 1722. április 27. 13. ILLÉSSY J. (1902) a nógrádi nemesség összeírását közli 64-68. p. 14. PÁLMANY Béla: Köznemesek a szécsényi Forgách uradalomban 1542-1848. In: Tanulmányok Szécsény múltjából 5. (Szerit.: PRAZNOVSZKY Mihály) Salgótarján, 1982. 741 és 80-81. p. 15. RÁCZ 1.(1988) 40. p. • • • i 143