Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

II. FALUSI ÉS MEZŐVÁROSI PARASZTI KÖZÖSSÉGEK KONFLIKTUSAI A JOBBÁGYVILÁGBAN A 17-19. SZÁZADBAN - 8. Pálmány Béla: Nógrádi armalista családok küzdelmei nemesi kiváltságaik megőrzéséért

helyzetet. Ügyvédeikkel állandóan kutatták a jogalapot a zálogbirtokok, örökségek megkaparintására, a végső szót pedig az uralkodó mondta ki, akinek e feltétlenül lojális, buzgón katolikus és katonai érdemeket szerzett főúri család a kegyeit élvezték. A két Koháry István, apa és fia háromnegyed évszázad alatt 11 uradalom birtokába jutott Hont, Nógrád és PestPilis-Solt vármegyékben; mintegy száz község, puszta mellett olyan fontos mezővárosok ura volt, mint Nagykőrös, Kecskemét, Rimaszombat, Fülek, Balassagyarmat és Szécsény 5 Mindössze két nógrádi vezető nemes, Feja János alispán és Bossányi Ferenc hadbiztos alkotta az igazolási elbírálás harmadik csoportját. Ők még a Rákóczit és híveit proskribáló 1709-es labanc országgyűlés előtt, besztercebányai fogságuk alatt felesküdtek I. Józsefre és a romhányi csatát követően a megye alispánjai lettek. A nemesség túlnyomó többsége, a negyedik csoportba sorolt 248 családfő a vizsgálat idején már "hűséges" volt; 36-an még 1709-1710-ben visszatértek a bécsi udvar hívei közé (pl. Gellén Gergely, Szígyártó István megyei tisztviselők, Korponay János és Sövényházi Ferenc kuruc tisztek és Radványi Ferenc - később a megye első történetírója), további 33 nemesúr a hűségeskü letétele után vált a pestis áldozatává, de visszapártolásával megmentette jószágait az elkobzástól. A többség, 179 családfő a szabadságharc idején végig otthon maradt és e passzív magatartásával elkerülte a hűtlenné nyilvánítás veszélyét. Zömükben birtoktalan nemeseket találunk közöttük, akik paraszti életmódjukból eredő évszázados tapasztalataik alapján a háborúkban a jövő-menő ellenséges seregek árnyékában a helyben maradás és a hatalmon lévőkhöz való alkalmazkodás filozófiáját követték. Az armalisták előjogait ilymódon nem a szatmári békét követő, a korábbi politikai magatartást vizsgáló igazolások, hanem sokkal inkább az abszolutisztikus királyi hatalom kiépítésére irányuló újabb pénzügyi törekvések veszélyeztették. Az országos kormányhivatalok és az újonnan felállított állandó hadsereg fenntartásához növelni kellett az adóbevételeket, ezért célszerű volt olymódon is szaporítani az adózó népet, hogy felülvizsgálják a kétséges nemességű, de adó- és szolgálatmentességükhöz ragaszkodó kiváltságos családok eredetét.

6 A 16-17. században a török hódoltság határvidékén fekvő Nógrád vármegyében a feudális kiváltságosoknak nagy számú és széles skálán elhelyezkedő rétegei éltek. 1684-ben a főrendeket 3 főpapi birtok (az esztergomi érsekség és főkáptalan, a váci püspökség) és 4 mágnás család - a Balassák, az Eszterházyak, a Forgáchok és a Koháryak - 8-9 tagja képviselte. A köznemes családfők száma 1684-ben 209, 1688-ban 279 volt. 1709-ben 4 főpap és 12 főnemes mellett 468 köznemes, félnemes és szabados fizetett hadiadót Rákóczi államának.? A köznemességen belül élesen elvált egymástól a birtokosok és a birtoktalanok rétege. Utóbbiak a birtokadományozás nélkül, címeres levéllel kiváltságossá tett armalisták voltak. A vármegyében - bár a közgyűlési jegyzőkönyvek hiányos volta miatt a pontos szám megállapíthatatlan - a 17. században legalább 130-140 család szerzett armálist. Többségük gazdag parasztcsalád volt, akik továbbra is a faluban maradtak és zálogbirtokként (inscripto) nemzedékeken át művelték jobbágyi eredetű telkeiket. A vármegye északi, zömmel szlovák5. Nógrád Megyei Levéltár (a továbbiakban: NML) IV. l/a. Közgyűlési jegyzőkönyvek (kgy. jkv.) 13. k. 1711. február 9. Az átállás körülményeiről REISZIG Ede: Nógrád várraegye története 1867-ig. In: BOROVSZKY Samu (szerk.) Nógrád vármegye. Magyarország vármegyéi és városai. Bp., é.n. [1911] 447. és 471-473. p.; PALMANY B. (1986) 71-72. p. A Koháry család birtokállománya: a csábrági, szitnyai, divényi, viski, pereszlényi, szemerédi, szalatnyai, palásti és födémesi, füleki, balogi, szécsényi uradalmakhoz tartoztak a 18. sz. elején. 6. ILLÉSSY János: Az 1754-55. évi országos nemesi összeírás. Bp., 1902. 3-4. p.; REISZIG Ede: Nógrád vármegye nemes családai. In: BOROVSZKY S. i.m. [é.n.] 581. p. 7. REISZIG Ede: Nógrád vármegye nemes családai. In: BOROVSZKY S. i.m. 579. p.; PÁLMÁNY Béla: Nógrád vármegye nemességének átrétegződése (1542-1848) Századok, 1985/1. 18-21. p. 141