Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

II. FALUSI ÉS MEZŐVÁROSI PARASZTI KÖZÖSSÉGEK KONFLIKTUSAI A JOBBÁGYVILÁGBAN A 17-19. SZÁZADBAN - 6. Darkó Jenő: A görög rítusú egyház státusza Erdélyben a 18. században

RENDI TÁRSADALOM - POLGÁRI TÁRSADALOM 3. TÁRSADALMI KONFLIKTUSOK SALGÓTARJÁN, 1989. Darkó Jenő A GÖRÖG RÍTUSÚ EGYHÁZ STÁTUSZA ERDÉLYBEN A 18. SZÁZADBAN A magyar történelemben a 17. század végén bekövetkezett fordulat - amikor is a török kiűzésével egy időben a Habsburg-abszolutizmus az országot végérvényesen beillesztette a birodalomba - a központi hatalommal szemben a rendi erők vereségét jelentette. Az események mellékszínterén érvényesült a Habsburg-ház világimpériumának kiépítését szolgáló törekvés, a birodalomnak a nyugati hadszíntéren nyilvánvalóvá vált súlyos vesztesége kárpótlásaként a birodalom befolyását keleti, balkáni területekre kívánta kiterjeszteni. Ezt a terjeszkedést célozták a birodalom hatósugarába került görög rítusú keresztény népelemeknek adott kiváltságok. Az uralkodó ebben az esetben is egymástól elkülönítve kezelte a szerbeket, a ruténokat és a románokat. Míg a szerbek esetében az uralkodó hozzájárult a sajátos egyházszervezeti önállóság

1 fenntartásához, addig I. Lipót egyházi és világi tekintetben egyaránt eltérő bánásmódban részesítette a szintén görög rítusú ruthéneket és románokat. A megkülönböztetett bánásmód mögött nemcsak az ún. felszabadító háború visszás eredményei álltak, hanem az a végzetesen súlyos elhatározás is, miszerint ettől fogva az uralkodó Erdélyt külön meghódított tartományként kezelte.

2 A döntés mögött - talán egyházpolitikai meggondolás is rejlett. Nyilvánvalóan az egykori királyi Magyarország és a visszakerült hódoltság területén a katolikus felekezet helyzetére nézve közömbösnek ítélték a szerbek egyházi önállóságát, nem így a ruthének és az erdélyi románok esetében,

3 akiknek viszont megszabták a római egyházhoz való hűséget. Erdélyben a protestáns rendek körében különösen nagy ijedelmet váltott ki a románoknak adományozott ún. második lipóti diploma (1701), amelynek pontjai - ha valóra válnak és az 1701-i országgyűlésen a Gubcrnium és a rendek nem tanúsítottak volna jelentős ellenállást - számukra azzal a veszéllyel jártak volna, hogy a román közrendűeket a katolikus rendekhez számítva a "recepta religiók" közül a katolikusok javára billent volna a mérleg nyelve - ami nem kizárható bécsi számítás. Méltán ál1. HADROVICS László: A magyarországi szerb kérdés balkáni gyökerei. In: Századok. 1942. - Lő.: Lcgiise nationale serbe au XVl

c et XVlF siedes. In: Revue d'Histoire Comparée, 1943. - La: Ix pcuplc serbe sous la domination turque. Paris, 1947. 2. Az erdélyi Diploma Leopoldinum értelmében: vö.: Hrdély Története. (Főszerk.: KÖPLCZ1 Béla) MII. k. Bp., 1989. H. k. (Szerk.: MAKKAI László) 880-881. p. 3. A ruthének problematikájával, a ruthének vallást uniójának kérdésével ezúttal nem kívánunk bővebben foglalkozni. Ld.: HODINKA Antal: A munkácsi görögkatolikus püspökség története. Bp.. 1909. - Vö.: HALECKI, Oskar. Grenzraum des Abendlandes. Graz-Köln, é.n.: a brest-i vallásbékéről. IIÍ