Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

II. FALUSI ÉS MEZŐVÁROSI PARASZTI KÖZÖSSÉGEK KONFLIKTUSAI A JOBBÁGYVILÁGBAN A 17-19. SZÁZADBAN - 4. Papp Klára: Konfliktusforrások a 18. század közepi bihari szolgáltatási gyakorlatban

A követelések behajtásának másik akadálya a robotnyilvántartás körülményessége volt, ezért említhettek a paraszti vallomások úgy, hogy a tisztek csak 2-3 évig írták a teljesítéseket, azután letettek róla. A kamarai birtokon egy Sandro nevű ispán osztogatott a népeknek robotról szóló cédulákat, amelyek a vármegyei rendezés szerinti 6 napot írták elő a zselléreknek. Az új contractus itt sem vált hosszú életűvé, mert az ispán házát "tolvajok felgyújtották", s benne égett a megegyezés is. A gyújtogat ásnak minden bizonnyal alapvető célja a contractus megsemmisítése volt, mert a szám nélküli (az előírtnál kevesebb?!) szolgálat ez után vált gyakorlattá.^ Váradolasziban (1764) a püspökség jogainak vizsgálata közben tértek ki a vallomástevők a rendezés érvényére. Eszerint 1762-ben Szentiványi József szolgabíró a vármegye nevében hozta el és ismertette velük a püspökség "részére ki adott Punctumokat". A lakosok tiltakoztak a sokrétű követelés ellen, s a taxán kívül nem voltak hajlandók más szolgálat teljesítésére. Úgy érveltek, ha "eő Felsége Dolgunkat másképp el nem igazittya ... inkább házamat el rontom s máshová megyek lakni." (Szabó Mihály). Azt az állítást, ami a rendezés bevezetésének alapja lett volna, hogy a "taxa a Robota fejében esnék", határozottan visszautasították.^ A püspökség végül is a lakosok minden tiltakozása ellenére keresztülvitte akarat, hiszen az úrbérrendezés előestéjén házas gazdának 12 gyalogrobotot, ház nélkülinek 6 napot (ha mester 1 Rft-ot) írtak elő, s csak marhás robotjukat válthatták meg 3 Rft lefizetésével.

42 A bihari Károlyi birtokon is a vármegyei urbárium szellemében kivánták a robotkötelezettséget emelni, az előírás azonban egyre inkább az igaerőellátottságra alapozódott, a teljesen bizonytalan telekhányad szerinti helyett. Bár a kéci birtokon nem vették igénybe a vármegyei rendezés szerint előírható robotszámot, az örökös jobbágyok kötelezettségeihez közelítették a szabad költözőkét, ami a személyi függés erősödéséhez vezetett. Dietrichstein gróf székelyhídi és diószegi uradalomban, s a gróf Kornisnál zálogban lévő Csáky birtokon a vármegyei urbárium teremtette lehetőség szerint emelték fel a robotkötelezettségeket, de csak 18 napira tartottak igényt, 34 napot pedig (64 garasával) megváltattak.43 A robotszolgáltatás emelésén túl az urbárium más pontjai is a megyebeli nemesség kérelmének teljesítését mutatták. A kilencedik pont záró rendelkezése szerint, miközben az 1550. és 1563. évi törvényekre hivatkozva engedélyezték a jobbágyoknak a csapszék használatát, azzal a megszorítással éltek: "az hol eddig az Csapszék áruitatás szokásban nem volt, ezután se lészen szabad." Vagyis az ezután létesülő szőlőföldekről csak a földesúr haszna érvényesüljön. Ugyancsak szigorító intézkedés volt a vadászat, madarászat, halászat tilalma, mely utóbbinak bérbeadása a birtokos bevételeit növelhette. A kialakult konfliktusok, az urbárium bevezetésének ellentmondásai figyelmeztető jelként szolgáltak az Úrbérrendezés megkezdése számára is. 40. Uo. IV. A. l/d. - Kotyiklct, Drákcséke kérdőpontjai. 41. Uo. IV. A. l/a. 19. k. /1764/ 42. Uo. IV. A. l/d. - Váradolaszi. 43. Uo. Jellemző módon a néhány településen részbirtokos Niczky Ferencné és Szénásiné (Keszlcg, Kalota, Pestere és Esküllő). Bölönyi Ádám és Decsy Zsigmond követelték a 100 napi, s 25-26 heti! robotot. 117