Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

II. FALUSI ÉS MEZŐVÁROSI PARASZTI KÖZÖSSÉGEK KONFLIKTUSAI A JOBBÁGYVILÁGBAN A 17-19. SZÁZADBAN - 4. Papp Klára: Konfliktusforrások a 18. század közepi bihari szolgáltatási gyakorlatban

RENDI TÁRSADALOM - POLGÁRI TÁRSADALOM 3. TÁRSADALMI KONFLIKTUSOK SALGÓTARJÁN, 1989. Papp Klára KONFLIKTUSFORRÁSOK A 18. SZÁZAD KÖZEPI BIHARI SZOLGÁLTATÁSI GYAKORLATBAN Bihar vármegye jobbágynépességének szolgáltatásait elemezve, az urbáriumok, panaszlevelek, tanúvalíomási jegyzőkönyvek tanulmányozása közben jutottam arra a következtetésre, hogy a század közepéhez közeledve, majd az úrbérrendezésig tartó két évtizedben különösen kiéleződött a feszültség jobbágy és földesura között. Amikor 1749-ben kirobbant a váradi püspökség népeinek mozgalma,

1 a jobbágyok az uralkodónőhöz írott leveleikben elsősorban a terhek hirtelen emelkedésére panaszkodtak. (A megyében a püspökségé volt a legnagyobb birtok, a legutóbbi, az 1732-ben készített urbárium

2 szerint 171 település tartozott hozzá.) A belényesi vásárban történt elhatározás után az aradi postamester, akit tanácsért kerestek meg, de mások is az instanciázást ajánlották az elégedetlenkedőknek. Bár a panaszlevelekben előbb csak a pénzterheket sorolták: "rókapénz, nyestpénz, komlópénz, szárazkocsmapénz, hajdúk pénze, nótárius pénze, üstpénz, vaspénz, kölcségpénz",

3 a kötelezettségek részletes leírásakor mégsem ezeket értékelték szolgáltatásaik közül a legsúlyosabbnak. A kérelmezők a kamarai uradalom példáját idézték, amikor véleményüket összegezték: "ha hámorokat és hutákat építtet a püspökség, építtesse és dolgoztassa megfizetésével... mert nehezebbnek tartjuk már a szolgáltatásokat, mint sem szakasztott fizetésünket...", hiszen a királyné bányáiban sem hagyják fizetetlenül a munkásokat. A korábbi, még Csáky püspöksége idején kiadott urbáriumokra hivatkoztak. H. Balázs Éva alapos és sokoldalú tanulmánya ezért fogalmazhatott úgy, hogy a korábbi rendelkezés Jeltétlenül kedvezőbb, a század elejére jellemzően jobbágymarasztaló célzattal készülhetett.'

4 Megvizsgálva azonban a két - 1723ban és 1732-ben kiadott - urbáriumot, kiderült, hogy bizonyos fokozatosság mellett, amely az egyre sokrétűbbé váló kötelezettségekben megmutatkozott, az 1732. évi a robotoltatás állandó növelésének lehetőségét is hordozta. Az egész Rézbánya környéki erdőség (Sust, Lunkaurzest és Szelistye határában) "az uradalom szénégetésére van szánva." Ezen a környéken elsősorban a szén, Vaskoh vidékén pedig emellett a vas szállítása volt a lakosok kötelessége. Vaskohón 104 kosár (kas) szenet adtak, de azt is meghatározták, hogy ez 36 debreceni quartas tartalmú. 1. H. BALÁZS Éva: A váradi püspökség jobbágyaínak megmozdulása a 18. század közepén. Századok. 1950. 320-322. p. 2. Magyar Országos Levéltár (továbbiakban: MOL) U. et C Fasc. 17. No. 10. (1732) 3. Jobbágyievelek (Összeátl.: H. BALÁZS Éva) Bp-, 1951.192. p. 4. H. BALÁZS Éva: i.m. 325. p. V

' 5. MOL U. et C Fasc. 23. No. 6. 100