Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)
II. FALUSI ÉS MEZŐVÁROSI PARASZTI KÖZÖSSÉGEK KONFLIKTUSAI A JOBBÁGYVILÁGBAN A 17-19. SZÁZADBAN - 3. Hajdú Lajos: A „kegyetlenkedő” földesurak elleni perek Erdélyben (1765–1780)
hoz közellakóknak) eltartaniok hónapokon át a mesterembereket, iparosokat. Ugyancsak gyakori, hogy a szolgálat hanyag ellátása miatt az úr elveszi jobbágya lovát, birkáit (vagy egyéb jószága) elvételével bünteti a pakulárt, aki nem "akadályozta meg", hogy a földesúr valamelyik birkája a legelőn elpusztuljon. Sokszor azért indul meg a per a megye (szék) bírósága előtt, mert a földesúr későn hajtja végre a tizedszedést, s ezért a falu parasztjait jelentős kár éri, de az is oka lehet a panasznak (Kükűllőben pl. Turóczi Lajos ellen), hogy a legjobban termő földek dézsmáját kiveszi a földesúr, majd elrendeli, hogy a többiek is ugyanannyi gabonát, kukoricát adjanak, holott nekik kevesebb termett. Sok a panasz azért is, mert a földesurak nem engedik meg (vagy csak külön fizetség ellenében) jobbágyaiknak a makkoltatást, vagy az erdei legeltetést és a tilalom ellen vétőket a disznók egy részének "elkobzásával" és levágásával büntetik. Zsigmond Farkas, Ajtai Sámuel, Dinnyés István és Kiszely Sándor zenleikei (Kolozs-m.) provizorok azért kerültek bíróság elé, mert a tilalmas gerebenesi erdőből behajtottak 14 disznót, ezeket egymás között elosztották és levágták, ellenértéküket pedig nem voltak hajlandók a károsultnak megfizetni, holott "az ilyen jószágot csak három napig lehet visszatartani", utána át kell adni a megyei tisztek kezeihez. Ezért a Tábla - a kár megtérítése mellett - pénzbüntetésre ítélte őket (ennek kétharmadát kapta volna a bíróság). A tiszttartók azonban perújítással éltek és az új tárgyalás sorári bizonyítottak, hogy a földesurak egyezséget kötöttek a környező falvak lakosságával, s ebben megállapodtak, hogy a gerebenesi tiltott erdőben bekóborolt sertésekből ők tizedet szedhetnek. A bajoniak (Belső-Szolnok m.) 170 disznajából azonban ők csak 14et "tizedeltek" a nekik járó 17 helyett és ezért felmentésükét kérték. Ezen tárgyaláson derült csak ki (!), hogy ők 30 disznót fogtak be (tehát majd kétszeresét annak* amire az egyezséglevél szerint joguk lett volna), de egy ötödik személy - Tordai Ádám - teljesítette a bajoniak kérését, visszaadta a disznókat, a többiek viszont ezt bírói figyelmeztetés után is megtagadták: Ezért hagyta jóvá a Tábla előző ítéletét. De ezzel még nem fejeződött be a per: az elítélt provizorok fellebbezéssel kívántak élni azzal az indoklással, hogy e perben a felek nem tartoznak egy joghatóság alá, a királyi rendelkezés szerint viszont csak olyan esetben indulhat kegyetlenkedés, földesúri visszaélés miatt per, ha a vádlott saját jobbágyai ellen követi el a jogsértést, márpedig a másik megyében élő bajoniak nem az ő földesuraik jobbágyai. Végül a Guberniumhoz került az ügy, további sorsát azonban nem kutattam.8 Egyébként nemcsak földesurak ellen indultak - uralkodói parancs alapján - perek, hanem tiszttartók, sőt uradalmi hajdúk ellen is, pedig jogászi szőrszálhasogatással erre nem terjedt ki az Állandó Táblák hatásköre, hiszen a királyi rendelet világosan a kegyetlenkedő földesurak elleni perek szabályairól szól. Ilyen esetekben a Tábla eljárása is egy kicsit más, rnint akkor, ha valamelyik nagyhatalmú mágnás a vádlott (aki esetleg még az udvar kedveltje is). Igaz - a túlkapásokat elkövető provizorok között sok olyan akadt, akinek földesura szinte állandóan Bécsben vagy Szebenben élt és az ilyen - nem szem előtt lévő - gazdatisztek kiélhették minden hatalmi ambíciójukat és eközben gyakran ütköztek a megye tisztviselőivel is. Ezért az ilyen perek gyorsabbak, 3 Táblák bírái "harapósabbak". Ezért a kutatóban bujkál egy olyan érzés, hogy az addigi ütközésekért is "fizetnek". Balogh Zsigmond például (br. Korda sülelmedi tiszttartója) azért került Közép-Szolnok bírósága elé, mert "a megye és a tábla rendelkezéseivel megátalkodottan szembehelyezkedett és rugódozott ellene". Például egy megyei hajdú holmiját a kezéből kiragadta, magát a hajdút pedig egy bottal leütötte és megsebesítette. Ezen kívül Összejátszik a gonosztevőkkel, pénzért szabadon engedi őket: a jobbágyokat pedig rendkívüli adóval terheli. (Ez az utolsó félmondat az, ami ürügyet ad a Táblának az eljárás megindítására.) A Guberniumhoz felterjesztett jelentésben azonban 8. B-2: 1084/1775. és B-2: 321/1776. 104
