Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
V. HIERARCHIA, BÜROKRATIZÁLÓDÁS ÉS MOBILITÁS A 18-19. SZÁZADBAN - 13. Gyáni Gábor: Migrigáció és mobilitás: A városi munkásság szerkezete a két világháború között
502 hátteret. Jellegzetes magját az örökletesen városi proletár munkavállalói elemek alkották, bár a napszámos foglalkozás nem hagyományozódott gyakrabban, mint a többi munkásfoglalkozás (26,2 % a napszámos apák kategórián belüli aránya). Ugyanakkor minden ötödik napszámos apja ténykedett az iparban munkásként vagy önállóként. Miközben e foglalkozásnak volt bizonyos vonzereje az ipari önállók leszármazottaira, mindez a legkevésbé sem áll a birtokos parasztságra, hiszen az agrárhátterO napszámosok túlnyomó része, kétharmada agrárproletár származású volt. Az áttekintés végére maradt a házicseléd-társadalom, melynek budapesti (és a többségét alkotó női) részével a szerző kimerítően foglalkozott a belépési mobilitást tekintve is egy korábbi írásában. Itt azonban a két nem munkavállalóit együtt és országos léptékben vesszük majd szemügyre. Elsőként is az ötlik a szemünkbe, hogy a cselédkedés ritkán válik örökletes foglalkozássá, elvétve hagyományozódik generációról-generációra. Ami nem jelenti azt, hogy körükben nincs meg, vagy csak jelentéktelen a foglalkozás hagyományozódásának valamilyen gyakorlata. Erről sző sincs. A statisztika azért hat e ponton torzítóan, mert a cselédszolgálat jellegzetesen női és életciklushoz kötött bérmunka lévén, az apa foglalkozását adatoló cenzus számot sem adhat a családon belüli foglalkozási folytonosság e női vonaláról. Nemcsak azért sikkad el ez a szempont, mert kizárólag az apák fémjelzik a statisztikai fölvételben az egyes családok foglalkozási, közvetve társadalmi státuszát, de amiatt is, mert (természetéből következően) csak az utolsó foglalkozásra utal. Márpedig a nők cselédnek rendszerint házasságuk előtt szegődtek be és szolgálni is csak addig szolgáltak, amig férjhez nem mentek. Nincs okunk tehát kizárni a lehetőségek sorából, hogy nagyobb valószínűséggel szegődtek be átmeneti időre házicselédnek azok a hajadonok, akiknek az anyjuk is megfordult már ebben a foglalkozásban a házasságukat megelőző életciklusban. Ha azt nézzük, hogy az apák foglalkozása nyomán melyek azok a rétegek, amelyek a cselédség társadalmi bázisát adják, akkor meg kell állapítani: dötő súlya az agrárproletariátusnak van. Erre vall, hogy az apák kereken háromötöde reprezentálta ezt a társadalmi osztályt. A mobilitás forrásai között az ipari népesség említhető még (21,8 %), ezen belül — az agrárösszetevőtől igen eltérően — legalább annyi az önálló, mint a munkás. A fentieket egybevetve a budapesti nőcselédség származási képletével, meg kell állapítani, hogy a fővárosban egy kevésbé proletár- és agráralapozású cselédség vállalt munkát. Mi sem mutatja ezt beszédesebben, mint az, hogy Budapesten (1927-es adatok szerint) csak minen második nőcseléd apja volt munkás és/vagy paraszt. /12/ + + + Migráció és mobilitás — írtuk tanulmányunk címének elejére. Kényszerszülte megoldásként erről a két jelenségről külön-külön szóltunk, jóllehet a valóban izgató kutatói kérdésfölvetés épp kettőjük változatos összefüggéséről, vagy összefüggésük hiányáról adhatna számot. Vajon együtt jár-e, s ha igen milyen mértékben jár együtt a földrajzi elmozdulás a társadalmi hely- vagy helyzetváltoztatással? Lehetséges-e földrajzi immobilitás melletti társadalmi mobilizáció, ha igen, hol és hol jobban? Vagy: hogy néz ki a két folyamat egymásra vonatkoztatottsága a gazdaság és a társadalom egyes szektoraiban? Ezekre és x a többi önkéntelenül feltoluló hasonló kérdésekre a jelen elemzés használta alapforrás, a cenzus adatai alapján azonban nem adható érdemi válasz. Hiszen a benne foglalt számadatok aggregát jellegűek, még globálisan sem korrelálhatok egymással. A szerző pusztán csak reméli, hogy az amit. belőlük kiolvasott és tanulságként tézisszerűen meg is fogalmazott, a még
