Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
I. CSOPORTOK, KÖZÖSSÉGEK, EGYESÜLETEK A 18-19. SZÁZADBAN - 5. Tóth László: Az intézményesült érintkezési formák és a közéletiség alakulása a 20. században (Besenyőtelek)
RENDI TÁRSADALOM — POLGÁRI TÁRSADALOM 1. TÁRSADALOMTÖRTÉNETI MÓDSZEREK ÉS FORRÁSTÍPUSOK SALGÓTARJÁN, 1986 Tóth László: AZ INTÉZMÉNYESÜLT ÉRINTKEZÉSI FORMÁK ÉS A KÖZÉLETISÉG ALAKULÁSA A 20. SZÁZADBAN (BESENYŐTELEK) Az 1983-85-ben a Néprajzi Múzeumban folytatott monografikus Besenyőtelek-kutatás részterülete volt a címben jelzett prqbléma vizsgálata; a munkát jelen pillanatban az MTA-SOROS ALAPÍTVÁNY anyagi támogatásával végzem. Az alábbiakban a probléma értelmezési keretét és a besenyőtelki intézményrendszer történeti alakulását szeretném — a terjedelmi korlátok miatt — röviden vázolni. A kiindulópont annak feltételezése, hogy Magyarországon egy település társadalmának életkörülményeire kiható helyi szintű politikai-közhatalmi döntések alakulását befolyásolta, illetve befolyásolja az olyan intézményesült emberi érintkezési formák rendszerének léte és társadalmi igénybevétele, használata, amiben a kommunikálás, az információk kicserélése következtében valamilyen közvélemény alakul ki. Ez még abban az esetben is igaz, ha a különböző érintkezési formákban megfogalmazódott és egymással ütköztetett közvélemények sem intézményes, sem nem-intézményes- módon nem kapcsolódnak be a döntéshozatal folyamatába: ha egyszerűen csak egy olyan társadalmi légkör, véleményrendszer alakul ki, amivel a döntéshozatalnál objektív realitásként kell számolni és attól nem lehet elvonatkoztatni. A közéletiség ebben az összefüggésrendszerben a közösség, település tagjainak életkörülményeit befolyásoló helyi szintű politikai-közhatalmi döntésekkel kapcsolatos érdeklődést, az ezekkel kapcsolatos vélemények megfogalmazódását és az álláspontok informális módokon történő érvényesítésére tett kísérleteket jelenti. Az intézményesült emberi érintkezési formák /1/ azokat a társadalmi vagy egyéb normáknak alávetetten működő rendszeresen ismétlődő és lefolyásukban többé-kevésbé állandó együttléti, találkozási alkalmakat jelentik, amelyek keretei között a résztvevők különféle tevékenységeket folytatnak, többek között elsősorban kommunikálnak egymással. Az intézményesült érintkezési, együttléti formák két fő típusa különül el egymástól: a társaskapcsolatok és a társadalmi nyilvánosság intézményrendszere. ( A továbbiakban: intézménytípus = intézmények együttese; intézmény = az intézménytípus valamely intézménye, pl. a kispadok;" konkrét intézmény = az intézmény konkrét megvalósulási formája, pl. egy meghatározott kispad. ) Ezek között a döntő különbséget i"z általuk betöltött funkciók együttesében a politikai-közéleti funkció által elfoglalt helyben mutatkozó különbség jelenti: a társaskapcsolatok intézményrendszerében ez a funkció csak egy a sok közül, vagy csupán más funkcióknak alárendelten létező, látens, de sokszor diszfunkcionális funkció, így az e keretek között kialakult közéletiség artikuláltsága alacsony szintű; a társadalmi nyilvánosság intézményrendszerében ez az alapvető, az intézményt létrehívó manifeszt funkció, illetve más funkciók mellett — azoknak nem alárendelt — látens funkció.
