Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)

V. HIERARCHIA, BÜROKRATIZÁLÓDÁS ÉS MOBILITÁS A 18-19. SZÁZADBAN - 6. Gyarmathy Zsigmond: Adalékok Kállay Miklós szabolcsi főispán (1922-1929), később miniszterelnök portréjához Olchváry Pál naplója alapján

440 II. Nagykállói Kállay Miklós (1887) középiskoláit Budapesten végezte el, jogot hallgatott ott, majd Párizsban, Zürichben és Berlinben folytatta egyetemi tanulmányait. 1910-ben lépett Szabolcs vármegye szolgálatába, mint közigazgatási gyakornok. 1914-ben Kisvárdára nevezték ki szolgabírónak, ahonnan átkerült Nagykállóba. A forradalmi események már ott érték. 1919-ben "erős kézzel csakhamar visszaállította a rendet." 1919 májusában nyugdíjba vonult és rövid ideig nem vett részt a közéletben, hanem kállósemjéni birtokán gazdálkodott. 1922-től volt Szabolcs megye főispánja. Erről az időről a korabeli monográfia azt írja, hogy "az Ö egyéniségének rendkívül sokat köszönhet a vármegye, hogy e roppant nehéz időkben meg tudott maradni azon a helyen, ahol már állott. 1929 novemberében m. kir. kereskedelemügyi államtitkárrá nevezték ki s így odahagyta azt a széket, amelyben édesatyja a nagy Kállay András ugyancsak hosszú főispánsága alatt öregbítette a Kállayak érdemeit." /24/ Később, 1932-1935 között ez a nagybirtokos a Gömbös Gyula kormányában földművelési miniszter volt, majd Bardossy László lemondása után miniszterelnökként működött 1942 márciusa és 1944 márciusa között. /25/ Olchváry Pál naplójából azokat a feljegyzéseket tesszük közzé, amelyek Kállay Miklós Szabolcs megyei föispánságának olyan epizódjait tárják fel, amelyeket csak olyan ember ismerhetett,, aki belelátott az úri politika praktikáiban, hiszen annak maga is részese volt, de aki mégis bizonyos mértékig kritikus szemmel fogadta a Kállay uralmat, megjegyzései a háttérpolitika összefüggéseire mutatnak rá. "A választásokra már beszélnek jelöltekről. — (1922. február 25.) — Nyírbátorba Gömbit (Erdőhegyi Lajoskát), Kemecsére Mikecz Ödönt, Nagy Kallóba vagy Nyíregyházára Újfalussy Dezsőt emlegetik." "Főispánnak Kállay Miczát és br. Feilitzsch Bertholdot jósolgatják." "Megjelent a választási kormányrendelet, hír szerint Kállay Miklós az új főispán. 11-én lesz a beiktatása és 13-án értekezlet a választások ügyében." /26/ "Kállay Miklóst csakugyan kinevezték főispánnak, sógora Kállay Tibor pénzügyminiszter erősen protegálta." /27/ Április 4-én délután Olchváry Pál már az új főispánnal tárgyalt a választásról. "Tegnap és ma a választás érdekében beszéltem a jegyzőkkel, bírókkal és másokkal. Csúnya dolog a korteskedés, de az egységes párt érdeke megkívánja." "Április 11-én, kedden Nyíregyházára utaztam, ahol délig Kállay Miczával (= Miklóssal) a választásokról beszélgettünk. Ebéden nálok voltam." "Tegnap délelőtt nagy küldöttséget, Gáva, Buj és Berczelről vezettem vásár ügyben a főispán elé. Nagyban folyik a korteskedés, remélem szép többsége lesz Veres Ferencznek." /28/ 1922. április 20. megtörtént Kállay Miklós főispáni installációja. Itt volt Kállay Tibor pénzügyminiszter is. Az új főispán csinosan beszélt és bankettet adott. Este városi bankett volt a miniszter, mint képviselőjelölt tiszteletére. Ugyanakkor szép társaság gyűlt össze a Korona étteremben s két óráig jól töltöttük az időt. Én Zuli és Helén között ültem. Ott voltak a főispánék, Jármy Menyhértek, Kállay Rudiék, később a miniszter és kísérete, Kállay Tibor Zulival még Tánczra is kerekedett. A sógor (Meskó László) ünnep előtt hirtelen rosszul lett, így elmaradt az ünnepségről. A miniszter meglátogatta." /29/ "Kiváló ember ez a Kállay Tibor, reméljük rendbehozza az ország háztartását. Szépen, okosan, logikusan beszél. Nem ígér aranyhegyeket, mint elődje Hegedűs, de reméli, hogy ha a régi konszolidált állapot visszaáll, valutánk újabb esésnek nem lesz kitéve, a kurzus stabilizálódni fog. Én ugyan azt hiszem, pénzünk csak akkor fog megjavulni, ha Németország talpra áll. Ez irányban haladást jelez a genuai konferencia alkalmával teljesen váratlanul femerült német-orosz megegyezés. Nagy