Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
IV. A POLGÁRI TÁRSADALOM BÁZISA, IDEOLÓGIÁJA – TŐKÉS RÉTEGEK, NEMESSÉG - 9. Szécsényi Mihály: A szélsőjobboldal társadalmi bázisa az 1935-ös debreceni választásokon
374 A Debrecen keleti oldalán található kertségek és telepek közül a nemzetiszocialisták csak a nagy ipari üzemeket magába foglaló 38-as körzetben szerepeltek az átlagosnál és a szociáldemokratáknál is jobban. Ebben a negyedben 1931-hez képest a Szociáldemokrata Párt visszaesik és 327 szavazattal szemben csak 196-ot szerez. A nyertesek a kormánypárt és a szélsőjobb voltak. Az itt található nagyobb állami üzemekre — MÁV Járműjavító, Dohánygyár — a szakszervezetek és a Szociáldemokrata Párt befolyása nem terjedt ki. /45/ Ilyen adataink a nemzetiszocialistákra vonatkozóan sincsenek, de a szavazatok közel egynegyedének — 23,4 % — megszerzése, szemben a baloldal 16,3 %-val, arra utal, hogy hatásuk ekkor már kiterjedt az állami alkalmazottakra is. Erre utal még az, hogy a szomszédos választási körzetekkel szemben — az 5-ös, a 4-es és a 33-as körzet 15,3 %-os, 17,0 %-os és 18,1 %-os nemzetiszocialista szavazati aránnyal — az állami ipar és a MÁV-íakótelep jelentette azt a lényeges különbséget, amely a szavazatok arányában is megmutatkozott. A szélsőjobboldal legfontosabb politikai-ideológiai ellenfele, amely hasonlóan igényt formált a munkásság képviseletére, a Szociáldemokrata Párt volt. A külterületeken gyakorlatilag alig rendelkezett hívekkel. Szavazóinak lakóhely szerinti megoszlására sajátos polarizáltság volt a jellemző. (Lásd az 5. sz. mellékletet.) A választók egyik tömbje a belváros nyugati felében, az Ispotály-negyedtől a Jókai utcáig terjedő és a Piac utca keleti oldalára is átnyúló részen, a zömmel a debreceni zsidóság által lakott területen élt. A másik nagy és egységes tömb jelentős részben egybeesett — a szavazók számát tekintve — a nemzetiszocialistákra a városban legtöbb voksot adó területtel. Ezek a 4-5-ös és a 37-38-as körzetek. Az azonos területen és azonos körülmények között szavazók magas száma — csak az előző négy körzetben 1.000 - 1.400 fő — a Szociáldemokrata Párt és a Magyar Nemzeti Szocialista Párt társadalmi bázisának jelentős azonosságát mutatja. A kettős orientációt egyértelművé teszi a szavazatok aránya ezekben a körzetekben. /46/ (Lásd a 6. sz. mellékletet.) A Szociáldemokrata Párt 20,9 %-os átlagánál lényegesen nagyobb — 30 % fölötti — szavazati arányt mutató öt körzetből négy, a zsidóság lakta negyedekre jut. A második legmagasabb arányt — 35,5 %-ot — a Csapókertet és a Kincseshegyi részt magába foglaló 5-ös körzetben kapta a baloldal. A belváros, a gyártelepek és proletárnegyedek között, ezen a területen nyílt lehetőség a szegényebb társadalmi rétegek: munkások, kisiparosok számára önálló családi ház és egzisztencia megteremtésére. A hatalom tisztában volt a Szociáldemokrata Párt helyzetével. Fáy István főispán a belügyminiszterhez küldött jelentésében ezt írta: " Az 1935-ös választásnál Györki megválasztását csak a zsidóságnak lehet betudni, megállapítható ugyanis, hogy a debreceni zsidóság csaknem kivétel nélkül teljes egeszében Györkire szavazott le ... ". /47/ Területi elhelyezkedését illetően a szociáldemokrata társadalmi bázis a város egyes területein koncentrálódott, míg a nemzetiszocialistáké — a külterületeket kivéve — sokkal egyenletesebben oszlott meg. A Szociáldemokrata Párt Debrecenben egyrészt a kisiparosság és a kisiparhoz kötődő szakmunkás- és munkásrétegek érdekeit képviselte, másrészt a város zsidó kispolgárságának és polgárságának a tömegpártja volt. Vezetőinek származása, társadalmi bázisának összetétele és a politikai dinamizmusnak részben ebből fakadó hiánya miatt, könnyen támadható volt a jobboldalról általában. Társadalmi bázisát sem megújítani, sem kibővíteni nem volt képes. Fontos tényező volt még a választási rendszer hatása, amely árnyaltabbá
