Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)

IV. A POLGÁRI TÁRSADALOM BÁZISA, IDEOLÓGIÁJA – TŐKÉS RÉTEGEK, NEMESSÉG - 9. Szécsényi Mihály: A szélsőjobboldal társadalmi bázisa az 1935-ös debreceni választásokon

369 Az utóbbiakhoz sorolhatók az ún. vákáncsosok: az erdőtelepítő munkások, akik Debrecen keleti határának erdőkkel borított homokos pusztáin éltek. Az általuk befásított részeken addig termeszthettek haszonnövényeket — főleg burgonyát és kukoricát — amíg a fák lombkoronája össze nem ért. Lakáskörülményeikben — kunyhók, gödrök — kényszerűen munkahelyükhöz és a szerezhető csekély jövedelemhez alkalmazkodtak. Számuk családtagokkal együtt 5.230 volt 1930-ban és főként Nagycsere, Haláp, Bánk és Pac körzetében éltek. Zömmel ide vándoroltak. /19/ (Lásd a 2. számú mellékletet.) A debreceni határ nyugatra eső részének fekete földje a városi birtokosok, gazdák, bérlők és a tanyák világa volt, egészen a Hortobágyig. Ennek főbb részei a Bellegelő, Kismacs, Nagymacs, Szepes, Ondód, Nagyhegyes, Kishegyes, Elep stb. voltak. A város közigazgatási területén 12.958 volt a földbirtokosok száma 1935-ben. A népesség erős kötődését mutatja a földműveléshez, hogy ezek közül 7.373 azoknak a birtokosoknak a száma, akik ezen felül más foglalkozással is rendelkeztek. Gazdaságuk átlagterülete 1,5 katasztrális hold. /20/ Balogh István jellemzése szerint "

...egy-két kapa szőlővel vagy két-három holdnyi volt bellegelői szántófölddel rendelkező iparosok, külvárosi háztulajdonosok és talyigások...

" voltak. /21/ A csak mezőgazdaságból élő népesség legnagyobb hányadát a napszámosok és cselédek alkották. Családtagokkal együtt 1930-ban számuk 16.000 fő körül mozgott, míg — 20 holdas alsó birtokhatárral számítva — a középbirtokosok és bérlők száma 2.776 volt. /22/ A lakosság összetételének változására területi elhelyezkedés szerint, nagy hatással volt még a bevándorlás. Debrecen lakosságának összetétele születési hely szerint /23/ helyi születésű bevándorolt összesen 1900 40.861 54,5 % 34.145 45,5 % 75.006 1930 56.984 48,6 % 60.291 51,4 % 117.275 Alig egy emberöltő alatt a helyi születésűek száma csak kb. 16.000 fővel nőtt, szemben a 26.000 főnyi bevándorlóval. A Debrecenben születettek szemszögéből nézve,- ez a változás a helyi társadalom felhígulását jelentette, ami nem zárta ki homogén csoportok megmaradását vagy kialakulását. /24/ Annál is inkább így van ez, mert a város különböző régióinak népessége nem azonos ütemben növekedett. A bevándorlás fő felvevői a kertségek és a telepek voltak, amelyek lakossága 1900 és 1930 között 90,3 %-kal, azaz 19.931" fővel gyarapodott. A külterületek növekedési üteme 48 %, azaz 7.838 fő és a városmag lakosságának szaporodása 39,6 %, azaz 14.500 fő volt. /25/ A bevándorlás megbontotta Debrecen egységes vallási képét is. Különösen a katolikusok és az izraeliták száma növekedett jelentősen. /26/ Viszonylag egységesen a belváros területére, a zsidóság telepedett le. Korszakunkban az Arany János utcától a Hatvan utcáig terjedő részen laktak. Főként a város II., III., IV. kerületében, ahol 20,34 %, 34,31 % és 32,47 % volt az arányuk. Számuk családtagokkal együtt 10.440 fő volt 1930-ban. /27/