Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
IV. A POLGÁRI TÁRSADALOM BÁZISA, IDEOLÓGIÁJA – TŐKÉS RÉTEGEK, NEMESSÉG - 8. Tímár Lajos: Várostörténet, városföldrajz és családtörténet
354 társadalom keretébe. Az eltérő vallás és kultúra volt az elválasztó tényező köztük. S ez az elkülönülés nemcsak társadalmilag, de térbelileg is megtörtént". Az 1914-1929 közötti időszakban a város viriliseinek lakóhely szerinti megoszlásában alig észlelhető változás. Az egyetlen szembetűnő változás, hogy a Hatvan utcán és a vele párhuzamosan lakó virilisek száma növekszik, jelezve a zsidó kereskedők anyagi megerősödését. A zsidók aránya a 20-as években 10 % körül volt a városban, viszont a 3. és 4. kerületben 34,3 %, illetve 32,5 % volt az arányuk. Ezen belül a Hatvan, a Pásti, a József kir. herceg utcát és a Halközt túlnyomórészt zsidók lakták. A városi elit túlnyomórésze (Lásd a 2-3. sz. ábrát) a történeti városmagon belül lakott, de nem koncentrálódott kimondottan a főutcára és környékére. A városi eliten belül a civisgazdák utódai őseik portáján maradtak, főleg a Kossuth, a Rákóczi, az Arany János és a Mester utca jellegzetes civisházaiban laktak. Az 1914. évi virilisek 40 %-a az 1929. évi virilista jegyzéken is megtalálható és 97 %-uknak nem változott a lakhelye. 1917-29 között a virilisek társadalmi rétegződésében sem történt jelentősebb változás. Lényegében csak a földbirtokosok és bérlők aránya nőtt 2 %-kal — 23,6 %-ról 25,6 %-ra ~ a tisztviselők és szabadfoglalkozásúak aránya viszont ezzel párhuzamosan 2 %-kal csökkent, 30 %-ról 28 %-ra. A tágabb értelemben vett burzsoázia aránya szintén nem változott: mindkét időpontban 47,4 % volt az arányuk. Ennek ellenére a burzsoázia belső átrétegződése a legerőteljesebb. Az 1914. évi burzsoáziához tartozó virilisták közül csak 25 % szerepel ismét az 1929. évi jegyzéken. A belső átrétegződés, mint már említettük, a zsidó kereskedők megerősödésével függött össze. 1929-ben a virilisek 91 %-a a történeti városmagon belül, 3 %-uk a városmagon kívül, de a zárttelepülési zónában, 4 %-uk tanyán, 2 %-uk pedig más városban élt. Ha ezeket az adatokat összehasonlítjuk Hódmezővásárhely viriliseinek lakóhely szerinti megoszlásával, érdekes különbségéket kapunk. Hódmezővásárhelyen 1929-ben a viriliseknek csak 78 %-a lakott a városmagon belül, 8 % a városmagon, kívül, de zárt településű zónában lakott, 10 % tanyán élt és 4 % volt a más városban lakó virilisek aránya. /3/ Ha összehasonlítjuk a két város viriliseinek társadalmi megoszlását, részben magyarázatot kapunk Debrecen legnagyobb adófizetőinek urbanizáltabb jellegére. Hódmezővásárhelyen 36 % volt a földbirtokosok aránya, Debrecenben 25,6 %.• Hódmezővásárhelyen a burzsoázia aránya 35 % volt, Debrecenben viszont 47,4 %. /4/ A két városban a burzsoázia belső tagolódása is lényegesen eltért egymástól. Hódmezővásárhelyen a középburzsoá réteg még a debreceninél is sokkal szűkebb körű volt. A két város viriliseinek eltérő térbeli elhelyezkedésére csak részben kapunk választ a társadalmi összetétel eltéréseiből ugyanis fontos szerepe volt a két város eltérő települési funkcióinak is. A debreceni virilisek urbanizáltabb jellege összefüggött azzal is, hogy Debrecen településsi funkciója alapján, illetve infrastrukturális ellátottságának szintje szerint is sokkal városiasodottabb volt mint Hódmezővásárhely. Hódmezővásárhely mint város — Erdei Ferencet idézve — " egész fejlődése során csak annyiban növekedett, szervezetében csak annyira varosiasodott, amennyiben^ezt tanyarendszere és a mezőgazdasági termelés fejlődése lehetővé tette . 757 Debrecen városfejlődését már századfordulót megelőző egy-két évtizedben és századfordulót követően is inkább a városi alapfunkciók bővülése, mint az iparfejlődés határozta meg.
