Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)

IV. A POLGÁRI TÁRSADALOM BÁZISA, IDEOLÓGIÁJA – TŐKÉS RÉTEGEK, NEMESSÉG - 8. Tímár Lajos: Várostörténet, városföldrajz és családtörténet

352 iunkcionális összefüggések feltárását célul tűző elemzés kereteibe nem a "

szárai róza

" színesítését szolgálja, hanem a társadalom működésének sajátos ettősségét kívánja bemutatni. Az egyéni vagy családi életpályák nyomonkovetésében természetesen nem az egyediség megragadására törekszünk, hanem az általánosabb vonásokat kívánjuk kiemelni, melyek túlmutatnak az egyéni élet megismételhetetlen egyediségén, vagyis általánosabb társadalmi jelentést hordoznak és formálnak. Megközelítésmódunk általánosabb elméleti indoklásaként nem szociológiai, vagy társadalomtörténeti forrásokhoz fordulunk, hanem ismét a történeti társadalomföldrajzhoz. Allan Predet idézve: "

Mivel az egyéni szocializáció (vagy életpálya formálódás) és az intézményi (vagy társadalmi) reprodukció dialektikusan egybefonódik. mint a szociálintegratív és rendszerinteorativ folyamatok — e kettő kölcsönhatását illeti Pred a" 'structuration' kifejezéssel: fordítói megjegyzés -- mindegyik áthatva a másikat, a kettőnek a materiális folyamatossága és. időbeli valamint területi változásai a térben nem választhatók szét

". /3/ II. A város funkcionális övezetei A város lényegét három tényező kölcsönhatása adja: "

térbeli kiterjedése, népesságbeni megtestesülése és funkcionális szerepe

". /1/ Ä" város mint fizikai-építészeti és mint gazdasági-társadalmi jelenség, egységet alkot, s csak ennek a két tényezőnek a kölcsönhatásában érthető meg. A város épületeivel, a termeléshez közvetlenebbül kapcsolódó infrastrukturális létesítményeivel közvetve tükrözi a város gazdasági szerepét és társadalmi jellegét. A lakóházak mint az emberek tárgyi környezetének legfontosabb elemei "

szimbolikusan is megtartják és megismétlik a múltbéli folyamatok tárgyukban kifejeződő társadalmi elemeit

"? /2/ A két világháború közötti korszakban, ha egy látogató érkezett a Tiszántúl fővárosába és nem elégedett meg Debrecen hírességeinek (Református Kollégium, Nagytemplom, egyetem és az Arany Bika Szálló) megtekintésével, hanem alaposabban bejárta a város kanyargó utcákkal, földszintes házakkal és nagy udvarokkal körülvett kissé falusias jellegű részeit is, akkor elég világosan kirajzolódtak számára: a város külső jellegében és funkciójában egyaránt elkülönülő. "

Falu, kisváros és nagyváros csodálatosan összefolytak itten. Jöhet az új, az öreg Debrecen fűri'. de azért ő is megmarad. Főútja igazi nagyváros, széles zsúfolt, modern. De két lépés és már kisvárosi utcán ballagunk, néhány perc és már itt a falu. Pompás villasor húzódik a Nagyerdőig, de a villák között konok kis kukoricások lapulnak

". /37 Település-morfológiai szempontból a következő funkcionális övezeteket különíthetjük el: (Lásd az I. ábrát). 1. A nagyvárosi jellegű rész a "Piac utca" (jelenlegi Vöröshadsereg útja) és a belőlük nyíló néhány utca legelejére szorítkozott. Ezen belső városmag szélén helyezkedtek el a város központi épületei (kivéve a Városházát és a Megyeházát): a bíróságok, a rendőrség, a színház, a múzeum, a főposta és az Iparkamara, valamint több középiskola. Jelentős szerepük volt ezen övezet építészeti képében és forgalmában a bankok és a biztosító társaságok épületeinek is. (Például a Csapó utca sarkán állt az Általános Hitelbank fiókja). /4/ 2. A piactér típusú kisvárosi üzletnegyed, részben árucikkekre specializálódva a nagyárosias övezettel szomszédos kisterekre és utcaszakaszokra szorult. E kisvárosi üzletnegyed a főútból kiágazó csaknem valamennyi utca elején megjelenik, legjellemzőbb azonban a nyíregyházi, nyírbátori és nyíracsádi utak egyesült forgalmát a piacra bevezető Csapó utcán, ahol mintegy másfél km-es 6