Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
IV. A POLGÁRI TÁRSADALOM BÁZISA, IDEOLÓGIÁJA – TŐKÉS RÉTEGEK, NEMESSÉG - 5. Kövér György: Egy kereskedő-bankár kapcsolatrendszere – Kohen I. I. 1869-es csődperének tanulságai
322 keletkezett iratköteget kizárólag vizsgálati szempontunkból kiindulva próbáljuk értékelni. Bár a csőd alanyának tekintett " vagyonbukott " egyéni cég esetében a céget és a személyt egyaránt jelenti, az iratokbői mégis elsősorban a cég működése rekonstruálható. A benyújtott követeléseket már maga a törvény másként értékeli: az alkalmazott szerződéses igénye a II. osztályba, a házastárs szerződéses igénye (ha nincs betáblázva) a negyedik osztályba soroltatik. A családi viszonyok rekonstrukciójánál ezért kiegészítő forrásokhoz nyúltunk (anyakönyvek, árvaszéki iratok). /9/ A nyilvános számadásra nem kötelezett vállalatok másik lehetséges forrásfajtáját nem vizsgálhattuk, mivel a tárgyalt cégek a cégbíróságok létrehozása előtt megszűntek. Más, a forrástani szempontból kritikus 1876-os évet túlélő bankházak cégbírósági iratainak ismeretében összehasonlításként megjegyezzük, hogy a csődiratok sokkal több és főként finomabb elemzési lehetőséget hordoznak a cég gazdasági természetét illetően. A csődiratok között feltalálható részletes mérleg nemcsak a vagyonszerkezetre és életmódra vonatkozóan nyújt fontos információkat, /10/ hanem az üzlet 2 fő profiljára is. Mivel azonban, mind a hitelezők, mind a vagyonbukott a békés kiegyezésben érdekelt, egy sor olyan forrás nem jött létre, amely csak az eljárás végigvétele esetén születhetett volna meg. Kohen I. I. " vagyontételeinek teriedelmessége miatt " haladékot nyert " vagyoni állapotának hit alatti felfedése alól, majd a" hitelezőkkel kiegyezve bukása okainak kimutatása Is szükségtelenné vált. Az iratok között így csak cselekvő vagyonleltárt találhatunk, s bár meg lehet éppen próbálkozni a benyújtott követelésekből a mérleg passzív oldalának megszerkesztésével, az eljárás csak annak sommás megállapításával járt, hogy Kohen I. I. november elejei fizetésképtelenségét valószínűleg " szenvedőleg álló vagyonállapota " is alátámasztotta. Pontosnak mondható mérleget azonban nem sikerült készítenünk. Sokkal fontosabb, (és máshonnan be nem szerezhető) információt nyújtanak azok a folyószámlakivonatok, amelyek a követelések IV. osztályába kerültek. A magyar csődtörvény a " személyes hitel emelése " érdekében tudatosan " kiváltságolta " a váltóköveteléseket, /11/ amikor azokat a III. osztályba sorolta. A csődiratok között föllelt csaknem 150 váltómásolat (a számlakivonatokkal és a leltárral együtt) az üzleti kapcsolatok mélyfúrásos feltárására nyújtott lehetőséget. Igaz, hogy a többnyire háromhavi lejárat miatt csak az utolsó 3-4 hónap eseményeibe, tranzakcióiba ad betekintést, de ez is dinamikusabb, mint az évvégi kiglancolt mérleg állóképe. Fölvethető még, hogy a fizetésképtelenség bejelentése előtti 3-4 hónap nem egy " normális " időszak a cég életében. Ehhez azonban tudnunk kell, hogy az 1869-es év első felében Kohen I. I. döntő lépést tett a kereskedő firma bankházzá alakítása útján, amely — a tőzsdei árfolyamhanyatlás körülményei között — a csődhelyzetet is előidézte. A válságszituáció ugyanakkor olyan elhárító mechanizmusokat is felszínre hozott, amelyek " normális " konjunkturamenet esetén láthatatlanok maradtak volna. Hogy egy bankár kikhez fordul és fordulhat a bajban és milyen eszközöket választ, az valószínűleg legalább olyan fontos és jellemző reá és üzletére nézve, mint a fellendülés tranzakciói. A cég felépítésének rekonstrukciója Kohen I. I. terménykereskedő cégét 1857 januárjában protokollálták Pesten a Két sas (ma: Guszev) utca 5 szám alatt, ahol bejelentett lakását is találjuk. A cég előzményéhez tartozik, hogy Kohen Ignácz a bécsi Politechnikum elvégzése
