Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
III. NAGYBIRTOK ÉS NÉPESSÉGE, PARASZTI TÁRSADALOM – PARASZTI CSALÁD - 9. N. Kiss István: A magyar királyság népességének osztálytagozódása 1707-ben
269 %-uk termelési és jövedelmi szintje középszerű volt, míg 25-30 %-uk olyan elnyomott és kiszolgáltatott helyzetben élt, ahogy azt a történetírás általában hangoztatja. Gazdagparaszt, szabadparaszt, katonaparaszt és rusticus A parasztság jómódú csoportjában állandó volt a felhalmozásra való törekvés, ami a már ismert félszabad földek felvásárlásában, kölcsönök adásában, különféle kedvezmények szerzésében jutott kifejezésre. Akár személyre szóló volt a kedvezmény, akár a megszerzett birtok velejárója, teljesen vagy nagy mértékben csökkentette az illető jobbágy adóterhét, biztosítva így számára a gyors felhalmozást, a további birtokgyarapítást. Hasonlóan működött a katonaparasztság intézménye is, amelyben a fegyverrel szolgáló paraszt 90-100 %-os adómentességet élvezett. Lássunk néhány példát a gazdagparaszti vagyon-koncentrációra, ami a csoport tagjai számára, mégha feudális függésben maradtak is, kiváltságos helyzetet biztosított. A dézsmajegyzékek tanúsága szerint (1550) 4 megyében mintegy 10-15 % gazdagparaszt rendelkezett az árugabona 71 %-ával és az árubor 53 %-ával, ami konkrét számokban 43 ezer q kenyérgabonát és 8 ezer hl bort tett ki. A Muraközben 1720-ban egy bortermelő paraszt évi átlagban 32-38 Ft jövedelmet húzott szőlejéből és ebből valamennyi földesúri és állami adóját kiegyenlíthette. Ugyanott egy gazdagparaszt évi átlagos borjövedelme 100 Ft körül mozgott. A minden jövedelmet összegző Rákóczi dica szerint a 45 %-nyi jómódú parasztra esett az összjövedelem 72 %-a, míg a városokban a 23 %-nyi gazdagra a jövedelem 49 %-a jutott. Egy különlegesen gazdag csoport, a 16. század második felében kb. 200 család, hozzávetőlegesen a népesség 1-4 %-a birtokolta a gabonatermés 17 %át és a bortermés 13 %-át. 1707-ben a hasonló csoport kb. 400 famíliából állt és 3,6 %-os rétegük rendelkezett az összjövedelem 11,2 %-ával. /24/ A jómódú, árutermelő s felhalmozó gazdagparasztból néhány generáció leforgása alatt szükségszerűen kedvezményes helyzetű jobbágy lett, aki pénzen megváltotta teljes vagy részleges felmentesét a kilenced, a tized és a robot alól, aki mezővárosba költözhetett stb. Muraközben 1672-ben a jobbágyságnak 10 %-a élt mezővárosokban, 1720-ban azonban már 26 %-a. Mint már utaltunk rá, a katonaparaszti szervezetben a pénzbeli megváltást a fegyveres szolgálat pótolta. Félszabad és szabad földjeivel sok gazdag jobbágy kettős helyzetbe került: telke után még jobbágy volt, többi birtoka után viszont rusticus , aki már nem jobbágy, de még nem is nemes! A rusticus részben vagy teljesen mentes lett a földesúri és az állami adótól, igyekezett előbb manumissio-t kapni, ami a személyes függőség megszűnését biztosította, majd pénzért nemeslevelet szerezni. A Rákóczi összeírás tanúsága szerint a nemesség abszolút többségét olyan armalista kisnemesek tették ki, akik a jobbágyságból kiemelkedve megnemesítésüknél adománybirtokot nem kaptak, csak címereslevelet. V árosi polgársá g A kuruc állam területére (97 ezer négyzetkilométer) jutott a magyarországi
