Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
III. NAGYBIRTOK ÉS NÉPESSÉGE, PARASZTI TÁRSADALOM – PARASZTI CSALÁD - 9. N. Kiss István: A magyar királyság népességének osztálytagozódása 1707-ben
266 Városi és mezővárosi népesség 1707-ben név összes család terület, család polgári nemesi négyzetkilométer négyzetkilométer Besztercebánya 724 8 13,0 56,30 Libetbánya 154 4 60,0 2,63 Bártfa 500 30 55,0 9,63 Késmárk 430 43 55,0 8,59 Kisszeben 308 11 23,0 13,86 Rimaszombat opp. 594 83 36,0 18,80 Nagybánya 705 14 210,0 3,41 Felsőbánya opp. 490 2 72,0 6,82 Szatmár-Németi 752 23 184,0 4,20 összesen: 4.657 218 708,0 6,88 Ahhoz, hogy demográfiai szempontból teljes képet kapjunk, a fenti 12 vármegye adatait ki kell egészítenünk 8 szabad királyi város és 2 gazdag mezőváros népességi adataival. Eszerint a 10 város 708 négyzetkilométeren élő 4.875 családjával együtt, 23.275 négyzetkilométeren, a kuruc államterület 24 %-án, összesen 39.326 családot kapunk. Ez összesítve négyzetkilométerenként 1,9 famíliát, azaz 8,6 fős átlagot jelent. A 97 ezer négyzetkilométeres kuruc államterületen ez 0,834 millió fős népességnek felelt meg, a haderő 60-70 ezer emberét nem számítva. A kuruc állam kb. 0,9 milliós össznépességét átszámítva a mellékországok nélküli, te lje s magyar országterületre (190 ezer négyzetkilométer) 1,76 milliós feltételezett össznépességet kapunk. Kérdés, természetesen, hogy a magyar királyság területének nem egészen 12 %-án meghatározott konkrét adatok mennyiben jellemzik reálisan a magyar állam népességi képét. Köztudott pl. hogy az ország nyugati határszélén fekvő megyék (Trencsén, Sopron, Pozsony stb.) népsűrűsége még 1787-ben is jóval magasabb volt az országos átlagnál és mint ismeretes, ezek a területek az általunk elemzett 1707. évi forrásanyagból hiányoznak. /13/ A parasztság vagyoni helyzete A jobbágyság vagyoni helyzetét az ún. telek-nagysági adatokkal nem lehet meghatározni, mert a telek regionálisan változó kiterjedésű, míg a telek osztásaként szereplő " holdak " négyszögöl illetve négyzetméter osztása teljesen bizonytalan volt. Mi a 16. és részben a 17. században a gabona-, a bor- és az állat-dázsmajegyzékek, azaz a tényleges termelés alapján határoztuk meg a rétegeződést. 1550-ben és 1585-ben öt megye kb. 50 ezer paraszti gazdaságának vagyoni megoszlása a következőképpen festett: /14/ földnélküli zsellér kisparaszt középparaszt gazdagparaszt A dézsmajegyzék szerinti elemzésből azonban hiányoztak bizonyos paraszti kereseti források: így pl. a fuvarból, napszámból, erdei munkából stb. származó jövedelmek. Az 1707. évi Rákóczi-féle jövedelmi összeírás, mint említettük, 6-11 % 26-35 % 27-29 % 17-22 % 10-15 %
