Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)

III. NAGYBIRTOK ÉS NÉPESSÉGE, PARASZTI TÁRSADALOM – PARASZTI CSALÁD - 7. Ortutay András: Egy esztergomi földműves család gazdasági és társadalmi viszonyai a 18-19. században

252 után fizette a városi hadi- és háziadót. 1838. márciusában a várost elöntő jeges árvíz Horváth Mihály új házát is megrongálta. A várost érintő két és félmillió forintra becsült összkár a családnak becslések szerint kb. 3.000 forint kárt okozott. Ennek ellenére az első fertályban a 2. legtöbb adót fizető, a városban az 5. legtöbb adót fizető lett. Gyors előretörésében szerepet játszott az, hogy az árvíz okozta károkat a kereskedők és iparosok nehezebben tudták kivédeni, mint a földművesek. Az árvíz után négyévvel már 54 pm szántó, 12 kaszás rét után adózott és evvel nemcsak az első fertályban, hanem az egész városban a legtöbb adót fizető polgár lett. Legnagyobb adófizető volta viszont nem jelentette, hogy a leggazdagabb is volt a városban. A jómódú kereskedők vagyona valószínűleg sokkal többre rúgott. Horváth III. Mihály ebben az időben irattá be kisebbik fiát is a bencések esztergomi gimnáziumába. Továbbra is évente növelte a szántóföldjének és kaszánlójának a mennyiségét. 1845/6-ban már 67 1/2 pm szántó és 14 kaszás rét után adózott. Ezek az évek hozták meg számára — vagyoni viszonyaihoz képest valóban későn ~ a politikai szereplés lehetőségét is. 1846. október 5-én bekerült a polgárok hatvan választott személye közé. Míg korábban nem volt lehetősége a város ügyeibe beleszólni, szavát felemelni, 1846. végétől kezdve gyakori szereplője a város gazdasági-politikai eseményeinek. 1848/9-re az általa használt szántó 73 1/2 pm-re nőtt, s messze a legnagyobb adófizető lett. A korabeli források szerint ahhoz a szűk csoporthoz tartozott, amely élénk figyelemnél kisérte az országgyűlés híreit, majd a forradalmi változásokat követően a város minden lényeges döntésénél ott volt. 1848. április 8-án a 3. nemzetőrszázad századosának választották meg, a "

haza oltárára

" való gyűjtésben az egész városban ő adta a legnagyobb összeget, 30 forintot. Mindkét fia tevékenyen részt vett a szabadságharcban. Horváth András a nagyszombati papnevelőben agitált és szervezett, a tizenéves Horváth IV. József Mihály pedig 1849. február 10-én átszökött az Esztergommal szemben lévő Párkányba kitört komáromi huszárokhoz. Horváth III. Mihály a szabadságharc bukása után is aktív résztvevője maradt a város közigazgatásának. 1851. február 26-án a tíz tagú kinevezett városi tanács tagja lett. Ez korábbi életviszonyainak jelentős átalakítását követelte: hetente két-három alkalommal vett részt a megbeszéléseken, s intézte a város ügyeit. Elsősorban a város gazdaságával, a szőlőkkel, az erdőkkel, az utak karbantartásával kapcsolatos kérdésekben járt el. 1854-ben halt meg, vagyonát négy gyermekére és özvegyére hagyta. A császári katonasághoz bevonultatott kisebbik fiát halála után mentették fel. Bátyja egyik keresetlevele szerint ő több ezer forintot fizetett a felmentésért. Jogilag az özvegy, az izsai plébániára áthelyezett Horváth András, a fiatalabb fiú, Horváth IV. Mihály és az egyik unoka nevén összesen 275 1/2 pm szántó, 48 kaszás rét volt. Igavonó állata egyedül a fiatalabb fiúnak volt, nyilvánvalóan ő gazdálkodott a teljes területen. Ilyen körülmények között lett 1860 végén, 1861 elején Horváth IV. Mihály a város egyik legtöbbet szereplő, legtöbbet vállaló vezetője. Bátyja úgy tűnik, hogy már nem vállalt aktív politikai szerepet. Horváth IV. Mihály viszont végigharcolta az 186l-es évet. Az utolsó közgyűlés 1861. október 31-én egy hét tagú bizottságot hozott létre a közbiztonság és a város gazdaságának felügyeletére. A tisztviselőkön kívül ebben három korábbi városi képviselő, köztük ő is részt vett. /7/ Horváth András 1863-ban vásárolt házat Esztergomban a főutcán és véglegesen itt telepedett meg. Édesanyjuk halála után ő a 11. legnagyobb adófizető, az apja halála után a József nevet elhagyó Horváth IV. Mihály pedig, akinek fia Horváth V. Mihály 1859-ben született, a 12. legnagyobb adófizető volt. Időközben a két testvér között megromlott a viszony, s így a közös gazdálkodásnak is vége lett. A kiegyezést követően újjárendeződő szabad királyi város tisztújító