Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
III. NAGYBIRTOK ÉS NÉPESSÉGE, PARASZTI TÁRSADALOM – PARASZTI CSALÁD - 6. Szuhay Péter: A besenyőtelki Mlinkó család története a 18-20. században
238 változásai közepette is hogyan próbálja a vele született társadalmi helyzetét, a társadalmi hierarchiában elfoglalt helyét azonos szinten tartani, vagy a felemelkedést elérni, hogyan védi ki a népességnövekedés ellenére az elszegényedést, az utódok társadalmi státuszának süllyedését. 2. A kutatás logikai kerete : Besenyőtelek társadalmának vizsgálata során arra törekszünK, hogy a falu 17. századvégi újjátelepedésétől kezdve napjainkig minden személyt és családot magába foglaló katasztert készítsünk, azaz a különböző források alanyait azonosítani tudjuk. A különböző történeti korok társadalmi rétegződését és a változás dinamikáját a teljeskörűség ismeretében, a mikroelemzés segítségével kívánjuk leírni. 2.1. A személyi és a családi kataszterek : Ennek előfeltétele volt a családrekonstrukciő elkészítése. Besenyőtelet egyházi anyakönyvei 1711-től állnak rendelkezésünkre (1747-ig részlegesen: eddig csak a születéseket jegyezték be, ettől kezdve teljesen). 1944-ig kiírtuk az összes születési, házasságkötési és halálozási bejegyzést és összeállítottuk a Csádokat. Különösen az utolsó negyven évre, de lényegében erre az évszázadra vonatkozóan a faluban családi adatlapokat vettünk fel. Kétféle lap készült : egyik esetben a megkérdezett a nukleáris családban gyermekként, másik esetben szülőként szerepelt; figyelemmel voltunk továbbá a faluból elkerültekre is, róluk a helyben maradt rokonoktól vettük fel az adatokat. A 18. század első felére vonatkozóan a nemességigazolási anyagban és a polgári peres iratokban találtunk számos családra a családrekonstrukcióhoz szükséges adatot. Mégis az mondható, hogy a teljességet a 18. század második felétől tudjuk megközelíteni. A nukleáris családok összeállítása után geneológiai táblákat készítettünk. A legtöbb család/név/ esetében sikerült a " nemzetségalapító ősig " visszajutni. A 17. század végén, a 18. század elején induló családoknál ezt csak a nemességigazolási és polgári peres anyagok segítségével értük el. A geneológiai táblák egyben a rokonsági rendszer leírásának, a háztartásrekonstrukciónak és a személyi azonosítónak a segédletei is. A személyi azonosító minden egyénnél a családnévből és a geneológiai táblán elfoglalt pozíciójának számából áll. (Például " a nemzetségalapító ős " Mlinkó 1.; annak hamadik gyereke Mlinkó 1.3.; s ennek tizedik gyereke Mlinkó 1.3.10.) Ezzel leolvasható, ki hányadik generáció tagja az őshöz képest, az azonos nevűek egymással milyen rokonsági viszonyban vannak. A házaspárok esetleges rokonsági viszonyának megállapításához mindkét fél nagyszüleinek személyi azonosítóját kell megnézni. Ha az azonos családnevűek azonosítója az utolsó előtti számig egyezik, akkor testvérek, ha az azt megelőzőig, akkor unokatestvérek, stb. A háztartásrekonstrukció megközelítően pontos elkészítését azokban az időszakokban lehet elvégezni, amikor összeírás áll rendelkezésünkre. Ekkor ugyanis a családi kataszter és az összeírás különbözeteként fentmaradnak nukleáris családok, akik szüleikkel, testvérükkel, stb. élnek még. A geneológiai tábla segítségével pontosítható a családi kataszter. Ai összeírásokkal ellentétben az anyakönyvek nem használják a 19. század elejétől általánossá váló ragadványnevet. A 20. századra vonatkozó családlapfelvétel segítségével azonban utólagosan visaaarftezethetőek a ragadványnevek, s ezzel
