Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)

III. NAGYBIRTOK ÉS NÉPESSÉGE, PARASZTI TÁRSADALOM – PARASZTI CSALÁD - 5. Szabó László: Családszervezet és családi gazdálkodás a Jászságban a 18-19. században

RENDI TÁRSADALOM — POLGÁRI TÁRSADALOM 1. TÁRSADALOMTÖRTÉNETI MÓDSZEREK ÉS FORRÁSTÍPUSOK SALGÓTARJÁN, 1986 Szabó László: CSALÁDSZERVEZET ÉS CSALÁDI GAZDÁLKODÁS A JÁSZSÁGBAN A 18-19. SZÁZADBAN 1. A jász expanzió. A jászsági kultúra egyik legjellegzetesebb vonásának az általam jász expanziónak nevezett komplex jelenséget tartom. Ez nem egyéb, mint a jászsági lakosság nagyarányú, gazdaságilag megalapozott terjeszkedése a közvetlen környezetben és távolabbi tájakon. Dél-Pest, Dél-Heves és Külső-Szolnok megyék szomszédos településeinek, illetve a távolabbi Duna-Tisza közének és a Nagykunság déli részének benépesítésében úgy vesznek részt a 18-19. század folyamán, hogy itt az új közösségek meghatározó tényezői lesznek. Leköltözésük nem hasonlítható a palóc, szlovák, román jobbágyok Alföldre és Erdélybe húzódásához. A jászok nem jobbágyként, szegödményesként vagy keresett szökött jobbágyként jelennek meg az új környezetben, hanem mint gazdaságilag erős honfoglalók. Az új környezetben egy idő múlva ismét terjeszkedni kezdenek nagy múltú és erős mezővárosok határaiban is (Kecskemét, Nagykőrös, Szabadszállás, Szentes). A jász expanzió részeként fogjuk fel azt a piaci uralmat, amit Nógrád, Pest (Tápió- és Galga-mente), Dél-Heves és a szomszédos Külső-Szolnck, kisebb mértékben Dél-Borsod megye területén mezőgazdasági és ipari termékeivel kialakított. Ide tartozik az a 19. század közepétől megerősödő földszerző akció, amelynek során a jászsági lakosok a szomszédos nem jász területek földjeit — midőn azok parcellázásra kerülnek — felvásárolják. A jász expanzió nemcsak jellegzetes vonása a jász kultúrának, de olyan komplex megnyilvánulása is, amelyben a jász kiváltságok, a jászsági társadalmi és gazdasági fejlődés, mintegy értelmet nyert. . 2. A jász expanzió okai. Közülük csak három, egymással szorosabb összefüggő okot említek: a./ A jászok közösségének kiváltságos helyzetét (területi nemesség), amely kétségtelenül a legalapvetőbb. Ez emelte a jászokat a jobbágyok fölé, s tette lehetővé, hogy belső ügyeiket célszerűen, maguk intézzék. A több évszázados önálló közigazgatás, jogalkotás, s az elért kedvezmények nem egy vonatkozásban a köznemesség alsó rétegeinek helyzeténél is kedvezőbb társadalmi körülményeket teremtettek számukra. b./ A Jászság népe a török hódoltság időszakát bizonyos kontinuus maggal, kontinuus kultúrával vészelte át. Jelentős volt az is, hogy a 17. század végén már népessége, gazdasági élete úgy stabilizálódott, hogy nyugalmasabb időkben azonnal, s a környezetnél mindenképpen előbb, gyors fejlődésnek indulhatott. A 18. század első felében ez a népesség kiegészül olyan, máshonnan idesereglett lakosokkal, akik a redempció hírére jelentős pénzt hoznak a Jászságba, s a redemptus jog miatt a jövevények gyorsan be is tudnak illeszkedni a nagy múltú, kiforrott szerkezetű társadalomba. c/ A redempció jogaikban megerősítette a jászokat, helyzetüket stabilizálta, s egyben elindította azt a polgári fejlődést az egyéni .földbirtok megteremtésével, amely könnyűszerrel átnőhetett a kapitalizmus viszo-