Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
I. CSOPORTOK, KÖZÖSSÉGEK, EGYESÜLETEK A 18-19. SZÁZADBAN - 1. Kiss Z. Géza: A dunamelléki református egyházkerület 1816-1819. évi püspöklátogatási iratainak forrásértéke és ezek történeti tanulságai
20 arra is, hogy " ...az Magok és az Oskola Tanítók Salariomát praescribált mód szerint " elkészítsék, hogy a látogatás során kéznél legyenek ä legfontosabb iratok. /2/ így állt össze az a kitúnö forrásanyag, amely a Ráday Gyűjteményben található és egyházmegyénként a községek betűrendjének megfelelően kínálja a gazdagabbnál gazdagabb információkat. Ezeket az iratokat vette kezébe Báthory püspök akkor, amikor a templomban lezajlott barokkos fogadási ceremónia után visszavonult a parókia csendjébe, hogy gyorstollú titkárának diktálja a szükséges észrevételeket, vagy a lelkésznek és presbitereinek felteendő kérdéseket. /3/ Alighanem az ő tekintélyének köszönheti a mai kutató, hogy e jelentések szövege kitűnően olvasható, tömör fogalmazású és tiszta logikájú. Az aláírással és pecséttel is hitelesített díjlevelek pedig már már az oklevélkiállító kancelláriák igényességét juttatják eszünkbe. A forráscsoport kutatója számára azonban mindennél többet ér, hogy a püspök kérdéseire mindig a legilletékesebbek válaszoltak és így az írás csodája valóban híven őrzi a látogatás pillanatának körülményeit az egész egyházkerületben. Aki találkozott már vizitációs jelentésekkel, az nagyon hamar jut arra a véleményre, hogy ez az összeállítás bármelyikükkel felveszi a versenyt, mert itt minden lap arról árulkodik, hogy Báthory püspök úgy akarta ismerni egyházkerületét, akár kedvenc klasszikusait, Horatiust és Vergiliust. Már pedig kecskeméti latintanára egykor azt híresztelte róla, hogy ha e két író minden művei elvesznének, Báthory Gábor fejből lediktálná azokat... A tetszés szerint szaporítható tartalmi kérdések közül itt csak hármat emelünk ki, és szives elnézést kérünk azért, hogy példáinkat az általunk legjobban ismert dél-baranyai síkságról vesszük, ahol a felső-baranyai egyházmegye keretei között több, mint hatvan gyülekezet tevékenykedett. A kérdések közül az első helyre maga az eklézsia kívánkozik, mert a vizsgálat időpontjában ebben az egyházmegyében a gyülekezet egybeesett a polgári értelemben vett községgel, hiszen a falvak nagy részében (Ormánság) ekkor még legfeljebb csak egy-egy erdész, csősz vagy pásztor volt katolikus. Ez a kérdéscsoport a földesúrra vonatkozó kérdés után, mindjárt az egyház " fatumai " után érdeklődik, sőt az egyház leveleit, könyveit tudakolja. Félelmes itt az iratok hiánya, amelyek alighanem abban a tűzben hamvadtak el, amit Zrínyi katonái gyújtottak 1664-ben akkor, amikor a Dráva északi oldalán 500 községben semmisítették meg a török utánpótlás lehetőségeit. Ekkor kezdődtek és megszakításokkal a szatmári békéig tartottak az éren-nádon való bujkálás keserves esztendei, amelyekből csak itt-ott emelkedik ki egy " rácfutás " (Okorág) pusztító emléke, vagy a felszabadító háborúk korából egy-egy képsor, amikor egész falvak (Bogdása, Vajszló) népe kényszerült át a Dráván, hogy munkával, meg koldulással keresse kenyerét. Az idők zűrzavarát jelzi, hogy a presbiterek ebben az ötven évben nem ismerik pontosan volt papjaik nevét, sőt szolgálatuk sorrendjét sem. Ezzel azonban véget is ért a negatív közlések sora, mert a kérdéscsoport másik fele az akkor volt egyházi épületekre vonatkozik és itt azután dúskálhat a településtörténész, a művészettörténész, de az is, aki a falusi, egyházi értelmiségi réteg lakáskörülményeit kutatja. Akinek kedve van, akár épületkatasztert is készíthet arról, hogy miként éltek az egyházkerület gyülekezetei a Türelmi Rendelet lehetőségeivel, hiszen a lelkészek részletesen közlik, hogy új templomuk (ha van), milyen alapra, milyen anyagból készült, hogy a templom karcsú tornyát milyen bádogvirágok díszítik. A
