Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
III. NAGYBIRTOK ÉS NÉPESSÉGE, PARASZTI TÁRSADALOM – PARASZTI CSALÁD - 1. Papp Klára: Jobbágyi társadalom a 18. századi bihari magánföldesúri birtokon
191 Az úrbérrendezésig az 1728. évi összeírás által közölt arányok nem változtak meg számottevően, bár meg kell jegyezni, hogy különösen a váradi járásban a röghözkötöttek rovására (54 %) történt eltolódás. A jelentősebb azonban, hogy módosult-e a kategóriák tartalma? A század első felében ugyanis a benépesítés, a továbbvándorlások meggátlásának szándéka mellett (amely, mint láttuk többféle megoldást eredményezett), a birtokosok csekély mértékű allodizálási igénye is magyarázza, hogy a teljesíthetendő robotnapok száma alacsony, s jelentős számban adtak módot a terhek megváltására. A szolgáltatások rendjének alakulására azonban a század közepéhez közeledve nem csupán a továbbköltözés lehetőségeinek csökkenése, hanem az a tény is döntően hatott, hogy a Dunántúl árutermelő majorságokkal rendelkező területeihez képest lassan és visszafogottan, de emelkedtek a robotigények (minimális követelésként írták elő egy 1750-ben tartott megyegyűlésen a 12 napot.) /17/ A vármegye 1759-ben kiadott urbáriuma /18/ egész telekre már a Mária Terézia rendezésekor kiadott mértékűnek határozta meg a munkakötelezettséget. Az előírást az egyházi birtokokon és a váradi kamarai uradalmon kívül csak néhány — a Károlyiak kéczi, a Bárányi család micskei, a Dietrichsteinek diószegi, a Csákyak margittai ~ uradalom kísérelte meg érvényesíteni, miközben már kevésbé voltak tekintettel a jogállás különbségeire. /19/ (Hozzá kell tenni, hogy a két utóbbi birtokon, a kötelezően előírt 18 napon túl fennmaradó többit megválthatóvá tették, ami utal a tényleges robotoltatási igények korlátozottságára is). A birtokosi érdek tendenciája a terhek kiegyenlítődése irányába hatott, ennek azonban a királynő rendeletéig az országos rendezés és a helyi szükségletek hiányában még a kísérletei történhettek csak meg. Csak jelezni kívánom, hogy a helyzetet tovább árnyalhatja az egyes birtokosok gazdálkodásáról, szolgáltatási igényeiről kialakított kép. Hiszen a jobbágy gazdasága számára egyáltalán nem volt mindegy, mennyit és főleg milyen jellegű munkával kell robotban eltöltenie idejét. Arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy különbségek lehettek — és mutatkoztak az általam eddig átnézett anyagban is — az előírt és a ténylegesen teljesített robot között. A Károlyiak kéczi birtokán (Kécz, Genyéte, Déda és Széplak portio) a libellus könyvbe bejegyzettnél — különösen a 104 napos szolgálatra kötelezetteknél — egy részt módosult az előíráshoz képest a gyalog és szekeres napok aránya, másrészt minden esetben kevesebb is. Pl. Dedán 70 és 89 nap, Kéczen 21 és 40 nap közötti 1766-ban a teljesítés mértéke Az eredetileg 12 napos szolgálatra kötelezetteknél viszont többet (18-22 nap között) jegyeztek be a napszámkönyvbe. Ebben az uradalomban (amelynek többi falva Közép-Szolnok megyében található) az urasági szőlő körüli munkák is nagyobbrészt jobbágyi robotban történtek, hiszen 1768-ban /20/ pl. a nyitás, metszés, karózás, háromszori kapálás és kétszeri kötözés mellett a fedést is a lakosok végezték. Nyilvánvalóan nem képezhettek azonos réteget a falvak taxásai (akikben 12 napos szolgáltuk révén a szabad költözési joggal rendelkezőket kell látni) az Eszterházy uradalom árendás, szabad menetelű lakosaival, akik a robotból csak a marhahajtási kötelezettséget és a csekély mértékű fuvart ismerték. /21/ A földesúri joghatóság alatt a faluhatár használatából részesedő jobbágynépesség a szántóföldi tartozékokkal inkább rendelkező colonusokon kívül az inquilinusok, a zsellérek rétegeit is magába foglalta. /22/ Történeti irodalmunkban a közelmúltban kap egyre nagyobb teret a felismerés, hogy a zsellérség korántsem feltétlenül azonos a nincstelenség kategóriájával. Egészen addig ugyanis, hogy az úrbérrendezés tabellái az 1/8 telekhányad alattiakat illetik, immáron egyértelműen, e névvel, a század folyamán különböző értelmezési lehetőségekkel találkozhatunk: a./ Bihar vármegye adóösszeírásaiban 1735-től kezdődően lehet találkozni a
