Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
II. NEMESEK, POLGÁROK, ETNIKUMOK A HELYI TÁRSADALOMBAN - 7. Darkó Jenő: Görögkeleti egyházszervezet és népesség a 18. században Magyarországon
156 Az általunk vizsgált országrészben 8 szabad királyi városban és 10 megyében találtunk görögkeleti parókiákat és filiálékat. Csak filiáléval még 1 szabad királyi városban, 8 megyében és 2 kerületben találkoztunk. Mindez összesen 174 helységet jelent. Baranya megye 367 helysége közül 50-ben laktak görögkeletiek. A megyében összeírt házak 7,36 %-a volt görögkeletiek birtokában. /40/ A szabad királyi városok közül a legtöbb görögkeleti Szentendrén lakott: 459 házuk az összes ház 56,73 %-át tette ki. /41a/ Az összeirt összes ház tükrében viszont a Baranya megyei Budméron volt a legmagasabb a görögkeleti házak száma: az összes ház 98,3 %-a, bár a abszolút értékben házaik száma nem haladta meg az 50-et. /42/ Míg Pest megyében, Pomázon 135 görögkeleti házat találunk (az összes 44,85 %-át) és Lóréven 38 görögkeleti házat (az összes 92,64 %-át), addig Ráckevén 42 görögkeleti házzal találkozunk, amely az összes háznak csupán 9,29 %-a volt. /43/ Pest megyében azonban Szentendre kamarai birtok, Ráckeve, Lóré (Lórév), Csép Krisztina főhercegnő birtoka, Pomáz, Budakalász és Csobánka a Vattay család birtoka volt. /44/ Baranya megye görögkeletiek által lakott 50 helységéből 17 szintén Krisztina főhercegnő birtoka volt. /45/ Az Eszterházy Kázmér gróf birtokain összeírt 10 helység 933 háza közül 382 (40,9 %) volt görögkeletieké, míg a Batthyány Fülöp gróf birtokain összeírt 8 helység 1296 házából 291 (23,2 %). /46/ A legtöbb görögkeleti parókiát (9) és filiálét (8) Krisztina főhercegnő birtokán és a kamarai birtokon találjuk. Az összeírások vizsgálata során fény derült arra, hogy adataiban a legteljesebb az 1785. évi összeírás. Azonban mivel akkor csak házanként írták össze a görögkeletieket, így adatai alapján a lélekszámot nem tudjuk közvetlenül megállapítani. Szerencsénkre az 1765. évi Pest megyei összeírás adatai alapján, különféle számítások segítségével megkísérelhetjük a görögkeleti népesség lélekszámának megállapítását. Ott ugyanis házanként írták össze a népességet. Feltüntették a családfő nevét, a nőket viszont az özvegyek kivételével nem írták össze, így a nők és leányok számát ki kellett számítanunk. Eljárásunknál részben követjük a KQR0KNAY Ákos által használt módszereket, /47/ jóllehet az övétől eltérő eredményt kapunk. Legkönnyebben a férfi népesség számát tudjuk megállapítani. Az összeírás első " Hospes, hospita " rovatából a nős férfi családfők, a nőtlen férfi családfok, a nős családfők feleségeinek és az özvegy asszonyoknak a számát lehet megállapítani. Ugyanakkor itt tüntették fel a szülőket, a nagyszülőket, akiknek a számát úgy kapjuk meg, hogy az említett rovatban feltüntetett összlétszámból családonként kivonjuk a feltételezett nős családfők és feleségeik, a nőtlen férfi családfők és az özvegyek számát. A további adatokat a " Fráter coelebs aut uxoratus " rovatból nyerjük úgy, hogy amely ház esetében a következő rubrikában gyermek "is van, azokat nőseknek vettük, ahol pedig nincs azokat nőtleneknek. A nős fivérek természetesen feltételezik az össze nem írt feleségeket is. A zsellérek esetében hasonlóképpen jártunk el. A szolgák és szolgálók számát a " Servi et ancillae " rovat adatai alapján úgy állapítottuk meg, hogy létszámukat beszámítottuk az összlétszámba és egyúttal a nemek közötti arányt (1000 férfire eső 972 nő), valamint az özvegyek elhunyt férjeinek számát is figyelembe vettük. A leánygyermekek létszámának megállapítása esetében a nemek közötti arányt tartottuk szem előtt. Az 1765. évi Pest megyei adatok alapján a görögkeletiek esetében általunk számított, átlagosan egy házra jutó személyek száma 6,42, amely szám jóval magasabb KQR0KNAY Ákos nak a határőrvidék esetében megállapított 4,29 %-os viszonyszámánál. /48/ Ugyanakkor a TAMÁSY József által az 1784-1787. évi összeírás alapján az Alföldre vonatkozóan megállapított 5,27-es viszonyszám mintegy középértéket ad. /49/ Az egy házra eső személyek száma Magyarországon
