Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
II. NEMESEK, POLGÁROK, ETNIKUMOK A HELYI TÁRSADALOMBAN - 4. Láczay Magdolna: A Rétköz nemesi társadalma a 18-19. században
130 szolgáljanak ... azért abban őket maradékaim is megtartsák, de úgy, hogy ők is a négy napot igazán megszolgálják". Utóbb ezt nehéz tehernek mondhatjuk, de saját korában valószínű nagy engedménynek számított, csakúgy mint a község természeti kincseiből származó jövedelem. A " gyalom hal árának hasonfele a földesúré, hasonfele a halászoké " volt. Tavasszal minden " kenyeres ember " egy zsák súlyommal, ősszel egy zsák komlóval, karácsonykor pedig " Karácsonytyúkjávai " tartozott. A végrendelet érdekes pontja, hogy ha valakinek száz disznaja van is, csak egyet tartozik a földesúrnak adni, vagy ennek árát, 12 pénzt fizetni. Úgy gondoljuk nem volt ritka a Rétközben, hogy sok állattal rendelkeztek, mivel a Tisza áradása nemcsak kárt okozott, hanem ártéri erdőivel, legelőivel hasznot is hozott. A végrendelet sokáig életben is volt, az investigátió pedig újabb adatokkal egészíti ki. /10/ A haszonvételeknél ilyeneket olvashatunk: " annyi nád terem a határban, ami nemcsak saját házukra elég, hanem kévénként árulják, főleg a nyíregyháziaknak ". (A nemrég újratelepített varosban nagy építkezések voltak.) Szőlőkötő sást és méhkasra való gyékényt szednek, a sok tó, ami körülveszi a települést, alkalmas súlyom-szedésre, amit szintén pénzzé tettek. Ma már ritka állatokat halásztak, fogtak: teknősbékát, vidrát, nyestet, nercet, és az uraság engedélyével árusították és mint írják jó pénzt kaptak. Az összes bevételt nem jelölik meg, de a gyalomhalászatból telente 200 Ft-ot is árultak, ezekért a folyón kupecek jöttek. Felét ugyan a földesúrnak kellett beszolgáltatniuk, de a maradék is tekintélyes. Viszonyításul említhető, hogy a vármegyei .írnok éves fizetése is 100 Ft volt, valamint az inssurectionális iratok bizonysága szerint ez két ló ára volt röviddel később. A fenti példa ugyan egy olyan község életébe enged bepillantást, ahol nem a kisnemesség volt nagyobb arányban, de a vízivilág nyújtotta természeti kincsek nemcsak nekik, hanem a szomszéd falvaknak is rendelkezésére álltak. Azt is kiolvashatjuk a többiek " haszonvételeiből ", hogy több helyen már gyümölcsöt termeltek saját hasznukra^ mások pedig kertjeikben mindenféle zöldséget termeltek. A káposztába hagyma a leggyakoribb, de ekkor válik ismertté a burgonya is, a dohány is. Kisvárda esetében pedig arról hallunk, hogy a jobbágy mesterséggel teszi szolgálatát. (Ti. csizmadia.) Voltak vásáraik is, a vízi utak nagy távolságról helybe hozták a vevőiket. Vagyis alig kellett változtatni a környezetükön, hogy mindennel ellássa őket. A nehezebb évek, no meg a szaporaság differenciálta ugyan a falvakat és azok lakosságát, de az látszik, hogy elzártságuk ellenére megélhetésük biztosított volt. A jobbágyfelszabadítás, az 1848-as törvények az ezen a tájon élőknek nem sok jót hoztak. Sőt'a nagyobb arányt tekintve megfosztotta őket szinte minden addig élvezett kiváltságuktól, kevéske földjüktől, egyéb szolgáltatásoktól (kocsmáitatás, ajándék stb). így az általuk áhított változás nem abba az irányba sodorta őket, ahová vágytak, a tehetősebb nemesek közé, hanem jogi, gazdasági, társadalmi hanyatlásuk következett be a feudális kiváltságok eltörlésével. De a Rétköz zárt világa más tekintetben sem maradt érintetlen. Majdnem a forradalommal egyidőben megkezdődik a Tisza szabályozása, majd követte a nyírvizek, a talajvizek lecsapolása is. Ezzel teljesen átalakult a táj. Az egykori vízivilág helyén homokdombok, a mélyebb, mocsarak után maradó földjeiken a fekete szálló porból álló kotu maradt. Igaz, nagy kiterjedésen, de az egykori tulajdonosok nem rendelkeznek pénzzel, hogy visszavásárolják, és akiknek jut is belőle, egyelőre nem tudják, hogyan gazdálkodjanak, hogyan szelídítsék és tartsák egyhelyen a homokot. A vasút építése és az új földbirtokosok — kik immár nagy birtokokat alakítottak ki — végleg kisemmizettekké tették a rétközi nincstelen nemeseket. Nevük, paradox fintort mutatva a történelemnek, az ezen a tájon olyan heves agrárszocialista mozgalmak forrásaiban bukkan fel ismét. Néhány család volt csak olyan szerencsés hogy a hivatalok — ahová bejuthattak — átmentették kiváltságaik életformájuk egy-egy részét.
