Fridectky Lajos memoárja. Középszinten a történelemben - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 14. (Salgótarján, 1988)

140. Prónay József (1812-1875) ellenzéki nógrádi politikus, 1848-ban a megye főszolgabírája, 1849-ben pedig utolsó első-alispánja. Az önkényuralom fogságából amnesztiával szabadul. Birtokán gazdálkodik, amikor 1860-ban - az Októberi Diploma kiadása után - felkínálták néki a nógrádi főispánságot, ö azonban elhárította ezt, és "inkább Borsod megye egyik képviselői mandátumát fogadta el az 1861. évi országgyűlésre. Itt a határozati parthoz tartozott, de szerepe volt abban, hogy e többségi párt - hívei egy csoportjának a szavazástól való visszatartásával - a felirati partnak engedte át a győzelmet. József apja: János a reformkor neves ellenzéki politikusa; 1825-ben is, 1832/36-ban is ő volt Nógrád egyik országgyűlési követe. 141. Gróf Zichy Ferenc (1811-1900). Előbb kancelláriai titkár, 1839-től Fiume alkormányzója, 1841-től a pozsonyi váltótörvényszék elnöke. 1847-ben a Helytartótanács ideiglenes elnöke. Széchenyi 1848-as közlekedésügyi minisztériumában államtitkár, 1849-ben Paszkievics oldalán az intervenciós cári sereg császári főbiztosa. 1854-től Miksa főhercegnek, Lombardia és Velence kormányzójának udvarmestere. 1861-ben Nógrád főispánja, de ezután már csak 1874-ben vállal hivatalt: négy évig a monarchia konstantinápolyi követe lesz. 1888-ban tárnokmesterré lép elő. 142. Türr István (1824-1908) az 52. császári gyalogezred önkéntese. 1848-ban hadnagyként vezénylik az olasz forradalmárok ellen, de 1849 elején átszökik az olaszokhoz, majd - már ezredesként - részt vesz a badeni németek felkelésében. Utána Svájcba emigrál. A krimi háború idején angol szolgálatba lép; 1855-ben elfogják és kiadják az osztrákoknak; a hadbírósági ítélettől csak az angol királynő közbenjárása menti meg. 1859-ben ismét olasz oldalon harcol az osztrákok ellen, 1860-ban a híres marsalai ezred tisztje; ennek harcaiban tanúsított vitézségéért nevezi ki Garibaldi tábornokká és Nápoly kormányzójává, majd altábornaggyá. A piemonti olasz kormány átveszi rendes seregébe es a király szárnysegédje lesz. 1866-ban egy emigrációs magyar légió szervezésével foglalatoskodik. A kiegyezés utan amnesztiában részesül. Különféle gazdasági vállalkozásokba fog; így 1876-ban elsőként kezdeményezi a Panama-csatorna megépítését. 143. Dessewffy Ottó vanyarci földbirtokos; liberális politikus; Fridezcky elődjeként 1839-1846 között Nógrád megye főjegyzője; 1846-ban alispánságra jelölik, de nem vállalja. 1848/49-ben szinte minden megyei bizottságnak tagja. 1861-ben ő lesz a megye alispánja. 144. Török Sándor a Podrecsányban birtokos és táblabíró Török Jánosnak a liberálisokhoz tartozó fia, akit 1861-ben Nógrád másodalispánjává választottak. 145. A 321 képviselő közül 103 1848/49-ben is képviselő volt. A „negyvennyolcasok" száma azonban ténylegesen magasabbra rúgott, mert több főrendű (pl. Ráday Gedeon, Prónay József stb.), aki 1848-ban a felsóházban foglalt helyet, most képviselőként vonult be a parlamentbe. 146. Az 1830-ban született Májer Károly 1861-ben tagja volt a nógrádi megyebizottmánynak (Ld. Madách Imre-dokumentumoka Nógrád megyei Levéltárban, Salgótarján, 1984. 353. 1.) 147. Gróf Apponyi György (1808-1891) nagybirtokos; előbb kancelláriai fogalmazó, majd az 1840-es évek elején az ún, fontolva haladó (konzervatív) párt gyorsan emelkedő csillaga. 1844-től a beteges Majláth György helyett ténylegesen ő irányítja a Kancelláriát, majd 1846-ban hivatalosan is főkancellárrá nevezik ki. Nevéhez fűződik a hírhedt adminisztrátori rendszer kiépítése. Az 1848. évi forradalmi átalakulás hatására lemond és visszavonul. 1860-ban ő kapja az országbírói funkciót, ilyen minőségben egyúttal az 1861. évi országgyűlés főrendi házának elnöke és az országgyűlés királyi biztosa lesz. A kiegyezés előkészítésén munkálkodik, de mivel a Deák-párt által képviselt alkufeltételeknél többre is kész, elképzeléseit azonban nem sikerül érvényesítenie az 1865-1868. évi országgyűlés után végleg visszavonul. 148. Gróf Teleki László (1811-1861) író, 1835-ben az erdélyi országgyűlésen követ; 1839-től a magyar főrendi ellenzék egyik vezéralakja, aki 1839-től minden országgyűlésen részt vesz; és a mágnások tábláján a liberálisok egyik vezérszónoka, az 1847-ben alakult Ellenzéki Kör elnöke. 1848- ban az abonyi kerületet képviseli a nemzetgyűlésben, ahol a baloldal egyik vezetője lesz. 1848 szeptemberében a kormány diplomáciai megbízottként Párizsba küldi. Világos után távollétében halálra ítélik. Az emigrációban a Magyar Nemzeti Bizottmány egyik megalapítója. 1860-ban egy drezdai titkos útja alkalmával elfogjak, és a szász rendőrség kiszolgáltatja Bécsnek. Az uralkodó kegyelemben részesíti, de többek közt oly feltétellel, hogy egyideig tartózkodik a nyílt politizálástól. Ez irányú ígérete alól azonban felmentve érzi magát, miután az 186l-es országgyűlés főrendi táblájára királyi meghívólevelet kapott. Ismét az abonyi kerület képviselője, a parlamentben az 1848-hoz teljes egészében ragaszkodó, úgynevezett határozati párt vezére lesz. A határozat vagy felirat kérdésében döntő szavazás előtt azonban öngyilkosságot követ el, mert erőtlennek érezte magát a vállalt, saját párthívei egy része által sem kívánt, kilátástalannak ítélt küzdelemre. (Ld. Szabad György: Miért halt meg Teleki László? Gyomaendrőd, 1985.) 149. A szavazástól 13 képviselő maradt távol, 1 pedig jelenléte ellenére tartózkodott véleményt nyilvánítani. 150. Ivánka Imre (1818-1896) Hont megyei birtokos család fia. A császári seregben a Nádorhuszárok hadnagya, majd Windisch-Grätz szárnysegédje. A seregből kilép, és 1848-ban Batthyány Lajos miniszterelnök nemzetőrségi titkára, azután százados, a pákozdi ütközetben őrnagyként vesz részt. Október 25-én vele - már mint ezredessel - küld át Kossuth WindischGrätznek egy manifesztumot. Jellacic' a visszatérő Ivánkát a nemzetközi jog mellőzésével letartóztatja, és az egész szabadságharc alatt a császáriak foglya marad. 1861-ben Hont megye határozat-párti képviselője az országgyűlésen. 151. Sebestyén Kovács Endre a Rókus-kórház sebészfőorvosa volt. 152. Básthy Miklós karancskeszi földbirtokos 1842-1846 közt, valamint 1861-ben volt főszolgabíró 1849- ben pedig Nógrád megye utolsó másodalispánja.